A csecsemők és egészen fiatal gyermekek nevelése sokak számára a jutalmazással és büntetéssel történő fegyelmezést jelenti. A babák azonban első naptól kezdve kommunikálnak, értenek, megfigyelnek és tanulnak. Szüleiktől tanulják az emberi kapcsolatok dinamikáját is. Az első években kialakított nevelési, fegyelmezési szokások nem csak a viselkedésüket, de a későbbi kapcsolataikat is befolyásolják. A RIE nevelés önálló, kompetens, magabiztos, gondoskodó, kíváncsi és nyugodt gyerekeket ígér és mindezt nem büntetéssel való “tanítás” által. Lehetséges ez egyáltalán?

A RIE (Resources for Infant Educarers) nevelési irányzatot Magda Gerber alapította, aki magyar származású nevelési tanácsadó és gyermek terapeuta volt. A RIE nevelés (Magyarországon inkább Pikler módszer) alapját Dr. Pikler Emmi gyermekorvos eredményei és gondolatai motiválták, aki az egészséges csecsemő fejlődés szakértője volt. Felismerte, hogy a hospitalizált gyerekek szellemi és testi fejlődésének érdekében fontos a megfelelő gondozó-gyermek kapcsolat, a szabad mozgás és játék gyakorlása. Ezt a gondolatot vitte tovább és terjesztette ki a családok szintjére Magda Gerber. 

RIE alapok

Magda Gerber felismerte, amit a modern pszichológiai kutatások sorra kezdenek alátámasztani, hogy már a pár napos csecsemők is teljes értékű egyénnek számítanak, akik aktív megtapasztalói a történéseknek, reagálnak, válaszolnak a gondozók viselkedésére. Mindezt figyelembe véve ugyanolyan tisztelet illeti őket, mint akármelyik felnőttet, ismerőst, barátot.

A tisztelet olyan mindennapi formáját érti ez alatt, mint a másik személy (és baba, gyermek) elfogadása, mint tudatos lény, akinek vannak érzelmei, preferenciái, emellett természetesen szüksége van gondozóra, a szüleire, hogy ellássák.

Azzal a hasonlattal él, hogy képzeljük magunkat egy nagyon öreg testbe, nem tudunk gondoskodni a szükségleteinkről és beszélni sem tudunk. Mit szeretnénk, hogyan bánjanak velünk? Mindenféle magyarázat és figyelmeztetés nélkül kapjanak fel, tegyenek ide-oda, hirtelen rakjanak ételt a szánkba vagy inkább szeretnénk, hogy előtte szóljanak, hogy mi fog következni?

Az orvosnál is nagyobb biztonságban érezzük magunkat, ha az orvos minden lépését elmagyarázza, engedélyt kér, figyelmeztet a következő mozzanatra. Ez a fajta hozzáállás egyfajta nyugalmat és biztonságérzetet ad, még akkor is, ha nem értjük az orvos minden szavát.

A RIE szemlélet szerint már az újszülöttekkel is ugyanúgy kommunikálunk, mint a nagyobb gyerekekkel vagy felnőttekkel. Ezzel valójában magunknak is segítünk, hogy felismerjük a babák valódi szükségleteit. Ha például sír, akkor nem az lesz az első, hogy felkapjuk és megpróbáljuk megetetni, pelenkázni, ringatni, hanem megpróbáljuk megérteni a sírás valódi okát. Közben lehet észrevesszük, hogy a baba furán mocorog, lehet, hogy a hasa fáj, eszünkbe juthat, hogy már régen evett vagy látjuk az álmosság jeleit.

A baba valódi szükségleteit próbáljuk megérteni úgy, hogy kicsit lelassítunk és figyelünk az apró jelzésekre.

Kommunikáció

A RIE szemlélet az autentikus kommunikációt szorgalmazza. Normál hangunkon beszélünk a gyerekekhez, kicsit lassabban, de nem dajkanyelvet használva. Ezáltal a hangszín apró változásait is megtanulhatják és részesei lehetnek a nyelv sokszínűségének, amit egész életükben használnak majd.

A jelen történéseiről beszélünk velük, valódi szavakat használva, ezáltal a nyelvet természetes formájában ismerhetik meg.

Már a legfiatalabb babákat is ösztönözzük a kommunikációra és kérdéseink után időt hagyunk nekik, hogy válaszolhassanak.

Gondozásban való részvétel

A gyermekek teljes mértékű figyelmet kapnak pelenkázás, fürdetés, étkezések és az esti rutin során, aktív részesei ezen tevékenységeknek. Ezzel biztosítjuk számukra, hogy fontosak nekünk, biztonságban érezhetik magukat és feltöltődnek, hogy később a zavartalan játék során képesek legyenek önállósulni és elmélyedni a játékban.

Zavartalan, önálló játék

A gyerekek játék során tanulnak. Először csak a tárgyak és a fizikai világunk minőségéről, az anyagokról, gravitációról, tárgyállandóságról, később szociális interakciókról, kapcsolatokról.

A játék segít nekik megérteni a környezetüket, ezért szükségük van nyugalomra, hogy el tudjanak mélyedni.

A RIE megközelítés hangsúlyozza, hogy bíznunk kell már a legfiatalabb babákban is, mivel a gyerekek tudnak játszani. Nincs szükségük felnőttekre, hogy megmutassák nekik mivel, hogyan kell játszani, vagy mi, mire való. A szülők feladata, hogy biztonságos játszó területet biztosítsanak a gyermekek számára, ahol nem kell állandóan rájuk szólni, ha valamit meg szeretnének fogni. Ha kicsi kortól megtanulnak elmélyedni a feladataikban, akkor várható, hogy jó koncentrációs képességekkel fognak rendelkezni iskolás korukban is.

A RIE szorgalmazza, hogy a gyerekek szabadon ismerkedjenek, együtt játszhassanak, felnőtt közbelépés nélkül. Ezzel rengeteget tanulva a társas interakciókról. (A biztonság első, ha a gyerekek testi épsége veszélyben van, a szülő, jelen lévő felnőtt közbeavatkozik.)

Intrinzik motiváció

A túlzott dicséret, ujjongás az extrinzik, külső motivációt erősíti. Ez egyfajta jutalom, ami arra tanítja a gyermeket, hogy mi, szülők minek örülünk, mi tesz minket boldoggá, nem pedig a gyermek belső motivációját ösztönzi. Az állandó dícséretekkel jóformán elvesszük tőle a saját örömét.

A RIE szemléletben nagyon fontos a gyermek belső motivációja, hogy saját maga érdekében és örömére fejlődjön és ne érezzen külső kényszert.

A gyerekek tudják mi teszi őket boldoggá, vannak céljaik, amelyek elérésében támogatást igényelnek. A legjobb módja annak, hogy támogassuk őket, a bizalom és az őszinteség.

Érzelmek elfogadása

A gyerekek világa érzelmek szélsőségéből áll. Az agy prefrontális része (homloklebeny) még nagyon fejletlen ilyenkor, ezért ők az érzelmek teljes skáláját élik meg és nem tudják kontrollálni sem az örömüket, sem frusztrációjukat, sem pedig dühüket.

Ahhoz viszont, hogy idővel megtanulják értelmezni és megfelelő módon feldolgozni ezeket, szükségük van tanulásra. Ezt úgy tudjuk támogatni, hogy tudatosítjuk érzelmeiket, melyek sokszor szélsőségesek (de ez nem jelenti azt, hogy nem érezhetik az adott érzelmet és ne lennének jogosak), emelett elfogadjuk azokat.

Ezáltal a gyerekek megtanulják értelmezni és feldolgozni érzelmeiket, anélkül, hogy szégyenkezniük kellene miattuk vagy el kellene folytaniuk őket.

A gyakorlatban ezt úgy kell elképzelni, hogy amikor a gyerek sír a boltban, mert nem kapta meg a nyalókát, azt mondjuk neki: “Látom, hogy sírsz. Mérges vagy, mert nem kaptad meg a nyalókát.” Ezzel tudatosítjuk és egyben elfogadjuk az érzelmet (mérges). Ez egyből valószínűleg nem fogja megvigasztalni a gyereket, de a cél nem is az, hogy minél előbb elhallgasson, hanem, hogy a szülői narrálás hatására minél jobban megismerje saját érzelmeit. Ha folytatódik a sírás, akkor sem mondjuk, hogy “Shhh, nyugodj meg” , nem próbáljuk meg elterelni a figyelmét.

Ha sokáig sírnak, akkor a szülő megértést tanúsít és menedéket nyújt. Ezáltal kiadják magukból a frusztrációt és az nem gyülemlik tovább, amint lecsillapodott az érzelem, a gyerekek boldogan tovább léphetnek.

A cél nem az, hogy elhallgasson és minél előbb abbahagyja a sírást. Ha minden egyes alkalommal azonnal felkapnánk, vagy valamilyen módon megpróbálnánk elterelni a figyelmét amint sírni kezd, soha nem tanulná meg, hogyan eszkalálódnak és csillapodnak el az érzelmek.

A szülő minden érzelmet narrál, amiben biztos. Fájdalom esetén például: “Elestél és beütötted a fejed, biztosan fájt neked.” Amiben nem biztos, azt inkább kérdés formájában teszi fel, például: “Hallom, hogy sírsz. Talán fáradt vagy?”

Ez a megközelítés sokaktól távol áll elsőre. Számomra kicsit robotszerűnek tűnt, de a használata által és amint a mindennapok részévé válik, egyre természetesebb lesz. A legfontosabb pedig, hogy a gyerekek megtanulják az érzelmeiket értelmezni és hihetetlennek tűnik, de szülői beszámolók alapján működik.

Egyre hamarabb abbamarad a sírás, mivel a gyerekek egyre ügyesebbek a düh és frusztráció kezelésében.

A RIE szakértők megint csak arra ösztönzik a szülőket, hogy képzeljék magukat a gyerekük helyébe. Felnőttként már érett frontális lebennyel rendelkezünk, elméletben tudjuk kontrollálni az érzelmeinket. Amikor viszont valami nagyon rossz dolog történik, valószínűleg mindenki azt szeretné, ha lenne egy társ, akinek a vállán kisírhatná magát. Mindenkinek rosszul esne, ha elkezdenék csitítani és azt mondanák, hogy “Nyugi, nyugi, minden rendben van, majd csak jobban leszel.”

Világos határok

A RIE felismeri, hogy a gyerekeknek erős, empatikus gondviselőkre van szükségük, akik világos határokat szabnak és konzisztensek, mindenzt kiabálás, megszégyenítés, figyelemelterelés, büntetés és time-out nélkül (time-out: amikor egy másik szobában egyedül hagyjuk a gyereket, hogy “átgondolja, mit tett”).

A RIE üzenete

Hatalmas ereje van a szülői modellnek, amit a nevelés és mindennapok során mutatunk a gyermekeink felé.

“A gyerekek minden szóból és cselekedeteink által tanulnak a szeretetről, empátiáról, nagylelkűségről, türelemről, kedvességről, őszinteségről és tisztességről. Ezáltal valójában önmagukról tanulnak, képességeikről, arról, hogy fontos személyek, akiknek saját véleménye, preferenciáik vannak.” Janet Lansbury

Az irányzat képviselői és gyakorlói kiemelik, hogy nem fontos A-tól Z-ig követni a leírtakat, a RIE nevelés célja nem a fekete-fehér szabályok követése, hanem az, hogy a szülő-gyermek kapcsolat egy valódi élmény és kötődés legyen. Amelyben kölcsönös a tisztelet, a szülő és gyermek is teljes értékű eleme a kapcsolatnak, ahol a szülő, a gondviselő, világos határokat és szabályokat hoz, de ugyanakkor időnként kompromisszumkész és választási lehetőséget ad a gyermeknek.

A tisztelet és őszinteség a kulcs.

Azáltal, hogy tisztelettel viszonyulunk már a legkisebb babákhoz is, arra tanítjuk őket, hogy ugyanígy bánjanak másokkal. Totyogóként és ovis korban már értik, ha lealacsonyítóan beszélnek velük, észre veszik, amikor a hátuk mögött megpróbálják kibeszélni őket és mivel sok mindent nem értenek, rosszul érezhetik magukat és szégyent érezhetnek, azt érezhetik, hogy valami baj van velük, amiért a felnőttek titkolózva beszélnek róluk.

Speciális nevelési igényű gyerekek és a RIE

A RIE nevelési elveket speciális nevelési igényű gyermekek esetében is kiválóan lehet alkalmazni. A RIE korai éveiben kifejezetten ilyen családok segítését célozták. Amikor rájöttek, hogy a gyerekközpontú, tiszteletteljes és kicsit lassított (a gyermekek tempójához jobban illeszkedő) mindennapok milyen jól alkalmazkodnak a gyerekek világához és milyen jól segítik a mindennapokat, akkor kiterjesztették és minden család számára elérhető foglalkozásokat hoztak létre, majd megszülettek a nagyközönségnek szóló könyvek és egyéb segédanyagok is.

Sok szakértő és gyermek terapeuta alkalmazza a RIE elveket foglalkozásai során és nagyon pozitív eredményekről számolnak be.

A RIE és speciális nevelési igényű gyerekekről szóló (egyik) angol nyelvű cikk itt érhető el.

Ti milyen RIE elveket vezetnétek be otthon (ha van ilyen)? Érdekelne valakit a személyes tapasztalatom, mi az ami nálunk bevált és mi az, amit inkább nem alkalmazunk?

Az összefóglalót Magda Gerber könyve (Dear Parent: Caring for Infants with Respect), Janet Lansbury könyvei (Elevating Child Care és Nincs rossz gyerek, gyereknevelés megszégyenítés nélkül), Janet Lansbury blogja és podcastja és a Lee Fernandez által vezetett RIE baba-mama foglalkozásokon elhangzottak alapján állítottam össze.