Meg kell tanítanunk nekik, hogyan reagáljanak az érzelmileg túlfűtött szituációkban, hogyan viselkedjenek a társadalmi normák szerint és hogyan dolgozzák fel az érzelmeiket. Mindezt kiabálás, pofonok, megszégyenítés és durva beszólások nélkül! A fiúk szociális készségei és -érzékenysége sokszor nem olyan jó, mint a lányoké, ezért a fentiek megértése és megtanulása más módon és lassabb ütemben zajlik náluk.

Ahhoz, hogy szerető, gondoskodó és erős, magabiztos férfi váljon belőlük, szükségük van a feltétel nélküli szeretetünkre és elfogadásunkra. Ezt nem csak szavakkal kell kifejeznünk, hanem cselekedeinkkel, minden egyes alkalommal, amikor anyai (és női) szemmel nézve valami furát, oda nem illőt csinálnak vagy hirtelen fizikailag durván bánnak a környezetükkel.

Ezeknek oka van, az okok pedig legfőképp a biológiában és a hirtelen megváltozott társadalmi körülményekben keresendőek.

A cikkben általánosságban beszélek a nemek közötti különbségekről, természetesen nem lesz minden fiúra és minden lányra igaz, amit a kutatások mondanak. Az általánosításokat pusztán a könnyebb megértés céljából használom.

Tesztoszteron?

Minden embrió nőnemű egészen a várandósság nyolcadik hetéig. A nyolcadik héten egyes babáknál a tesztoszteron elönti az agyat és elkezdenek kialakulni a férfi nemiszervek¹. Az androgén hormonok (férfi nemi hormonok, a tesztoszteron csak az egyik közülük) hatására nem csak testi különbségek alakulnak ki a nemek között, hanem viselkedésbeliek is.

Csak röviden térek ki, de meg kell említenem, hogy a tesztoszteron viselkedésre gyakorolt hatását állatkísérletek számtalanszor igazolták, rágcsálókon végzett kísérletektől kezdve egészen nem humán főemlősökig¹. Az állatkísérletek eredményei szerint olyan erős hatása van a hormonnak, hogy egészséges, kifejlett női egyedek a nekik adott tesztoszteron után hímekre jellemző viselkedést mutatnak². Ezt azért tartom fontosnak, hogy lássuk, ilyen alapvető dolgok, mint egy “kis” hormon, milyen mértékben kihathatnak a viselkedésre.

Humán kísérletek is rengeteget foglalkoztak a nemek közötti különbségek kérdésével. Csak néhány különbözőséget emelnék ki, ezeket szinte minden kutatás igazolta. A férfiak téri memóriája jobb, viszont rosszabbak a nyelvi képességeik³. A férfiak agresszívabbak és kevésbé empatikusak, mint a nők³.

Az androgén hormonok hatására a fiú babák idegrendszere valamelyest másként, más ütemben fejlődik, mint a lányoké. Ezen különbségek összeadódva egyrészt azt okozzák, hogy a szociális készségek elsajátítása lassabb ütemben zajlik, illetve a szociális stresszre sokkal érzékenyebbek lesznek, mint a lányok⁴. Szociális stressz alatt említhetők például a kötődési nehézségek, ha a gyermek környezetében nincs olyan felnőtt, akihez stabilan kötődhet vagy ugyancsak szociális stressz, ha a gyermek úgy érzi, hogy a gondozó szeretetét csak feltételekhez kötötten tudja elérni és, ha valami rosszat tesz, az egyenlő a nem szeretéssel.

A fiúk tehát sokkal érzékenyebbek a stresszre és nagyon törékenyek a szociális kapcsolatokat, kötődést tekintve.

Kutatások azt is kimutatták, hogy a fiú magzatok és csecsemők körében statisztikailag sokkal magasabb a mortalitás kockázata. Fiú újszülöttek magasabb arányban haláloznak el és magasabb arányban születnek veszélyesen alacsony testsúllyal, alacsonyabb Apgar indexszel rendelkeznek, gyakoribb a légzési komplikáció és általánosságban élettanilag kevésbé stabilak, mint a lányok^5,6,7,8.

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a fiú babák szociális készségekért felelős agyi hálózatai később érnek be, mint a lányok esetében. Emiatt a kisfiúk sokszor érzékenyebbek a szidásra, elutasításra, büntetésekre és nehezebben igazodnak ki az érzelmek világában. Az érzékenység nem csak a lelki folyamatokat érinti, láthattuk, hogy ez a fajta törékenység a testi funkciókra is kihat.

A kisfiúk nem erősek és nem is kell annak lenniük!

A fogantatás napjától nagyjából két éves korig minden gyermek extra érzékeny. Ez az időszak különösen fontos a későbbi egészséges lelki és fizikai állapot megalapozásához, ezért minden gyerekről szeretettel, megértéssel és nyugalommal kell gondoskodnunk. Azonban láthattuk, hogy léteznek biológiai alapú nemi különbségek, amelyeket figyelembe véve elkerülhetjük, hogy félreértsük a gyerekeinket és ezáltal ők is otthonosabban fogják érezni magukat a világban.

A kisfiúk ugyanolyan védtelenek és ugyanannyi (ha nem több) bátorítást és szeretetet igényelnek, mint a lányok.

A sok különbség ellenére, sajnálatos módon nem a pozitív értelemben bánunk máshogy a fiúkkal. Kutatások kimutatták, hogy a fiú babákat többször érintjük meg és durvábban bánunk velük az első három hónap során, később pedig sokkal több fizikai büntetést kapnak, mint a lányok⁹.

A túl gyorsan megváltozott társadalmi körülmények és szerepek okozhatják, hogy a kisfiúkkal születéstől fogva máshogyan bánunk és valamiért nagyon korán elvárjuk tőlük, hogy felnőttként viselkedjenek.

Ehhez hozzáadódik az is, hogy ma kevesebb lehetőségük van a gyerekeknek szabadon szaladgálni, felnőtt jelenléte nélkül felfedezni a környéket, bújócskázni az utcán, parkban, megismerni a többi gyereket és megtapasztalni azt, hogyan tudnak interakciót folytatni azonos hierarchia szinten lévő személyekkel. Szakértők szerint ez a változás különösen kihat a fiúkra, akik evolúciósan arra vannak huzalozva, hogy tapasztalás által tanuljanak, igazi kihívásokat vállaljanak és más gyerekekkel legyenek, hogy ezek által megismerhessék saját magukat, képességeiket és feszegessék határaikat⁹.

A természetüknek nem kedvező helyzetek sora pedig egyre csak nő, például azzal, hogy túl korán bölcsibe, oviba, iskolába adjuk őket. Itt távol vannak a szülőktől, az otthontól, ahol legnagyobb biztonságban érzik magukat és sajnálatos módon a pedagógusok által is folytatódik a fiúk negatív megkülönböztetése. Számtalanszor hallani olyan történetet, amiben a pedagógus valamilyen módon megszégyenített, leszidott egy kisfiút (persze ez lányokkal is ugyanúgy megesik, ezt egy másik alkalommal fogom taglalni). Most idézek egy történetet, amit az egyik hivatkozott könyv írója mesél el a könyvében⁹. Szemtanúja volt, amint egy óvodában egy kisfiú véletlenül megütötte magát és sírni kezdett. Az óvónéni frusztrációjában rákiabált, hogy “Indulj, állj a sarokba, amíg abba nem hagyod a szipogást!”

Az ilyen “nevelési célzatú” mondatok nagyon károsak tudnak lenni. Egyrészről azért, mert a pedagógus legtöbbször másodlagos gondozónak számít, óriási hatással van (többek között) a gyerekek önértékelésére. És említettem, hogy a biológiai különbségekből fakadóan a fiúk sokkal érzékenyebben reagálnak az ilyen fajta szidásra és sokkal nagyobb eséllyel veszik magukra, úgy érzik elbuktak a gondozó szemében és ez nagyon negatívan érinti őket.

Ha tehát sikerül felismerni a fiúk nevelését érintő rossz szokásainkat, akkor hogyan tudunk változtatni rajtuk? Hogyan tudunk pozitívabban viszonyulni a fiúk neveléséhez? Mi segíthet áthidalni a meglévő nemi különbségeket annak érdekében, hogy a fiúkkal és lányokkal is szerető és a fejlődésüket támogató módon bánjunk?

A korai kötődés számít

A gondozóval/gondozókkal való szoros kötődés kialakítása ugyanolyan fontos, mint az evés és alvás. Kimutatták, hogy a kisgyermekkorban kialakult szoros kötődés nagy mértékben összefügg az érzelmi jólléttel, testi- és lelki egészséggel¹⁰. Azt is leírják, hogy a magas szintű agressziót mutató és erőszakos serdülő fiúkat a szüleik sokszor elhanyagolták és nem kaptak elegendő testi és lelki gondoskodást kisgyermek korukban.

A vadászó-gyűjtögető közösségekben például az első 8-10 évüket a fiúk és lányok is a nők mellett töltötték, ahol a gyerekek az anyánál, nagymamánál vagy nagynéninél bármikor találtak egy oltalmazó kart, meleg ölelést, amikor csak szükségük volt rá. Nem volt fiú, lány megkülönböztetés, minden gyereket egyformán szerettek és egyformán gondoskodtak róluk. Senki nem várta el a fiúktól, hogy kemények legyenek. – írja könyvében Maggie Dent, nevelési tanácsadó, a Mothering Our Boys szerzője.

Szerinte ez a korai nagyon szoros kapcsolat sokban hozzájárult ahhoz, hogy egészséges lelki világgal rendelkező, magabiztos felnőtt váljon belőlük, akik képesek a gondoskodásra és szeretetre. 10 éves koruk környékén ugyanis a fiúk csatlakoztak a férfi csoporthoz, ahol meg kellett tanulniuk vadászni, fegyvert készíteni és nagy általánosságban keménynek, erősnek lenni.

A korai években kialakult kötődési mintázatok tehát nagyon fontosak. A kötődés kialakulásán áll vagy bukik például a személy lelki egészsége, összefügg azzal is, hogy milyen módon alakít ki társas kapcsolatokat és még sorolhatnám. Nagyon fontos tehát, hogy minden kisgyermeknek legyen egy biztos pontja, egy olyan ember, aki a világot jelenti számára és akinek a gyermek jelenti a világot.

Hogyan csináljuk jól?

Ma egyre kevesebb minőségi időt tudunk a gyerekeinkkel tölteni. Ha nem számoljuk azt az időt, amit a gondozó munkával vagy házimunkával tölt, akkor is ott van még a rengeteg idő, amit napi szinten utazással vagy bevásárlással töltünk. Ez sajnos része a mindennapoknak, de észre kell vennünk, hogy elvesz abból, amit a gyerekeink velünk vagy játszással tölthetnének.

Ezt észben tartva próbáljuk minél hatékonyabban szervezni a napjainkat, hogy legyen lehetőség minőségi időt szánni a gyerekekre. Olyan egyszerű dolgokra gondolok, mint a mobiltelefonok hanyagolása. Ha napi 15-20 percet szánunk közös játékra, az már elegendő lehet és feltölti a gyerekeket, de ez idő alatt legyünk jelen teljes mértékben és ne is gondoljunk a teendőkre vagy a telefonunkra. Továbbá a vacsorát, esti fürdetéseket teljesen szánjuk rájuk, hogy érezzék a gondoskodást és szeretetet.

Amennyiben lehetőség van rá, hagyjuk, hogy felnőtt beavatkozása nélkül játszhassanak más gyerekekkel.

A gyerekek rengeteget tanulnak egymástól, társas kapcsolatokról és saját magukról is.

A beszélgetés, időnkénti összetűzések és viták alkalmával megtanulják, hogy milyen szerepkörben érzik otthonosan és magabiztosan magukat, például szeretnek-e konfliktus vállalók lenni vagy inkább hajlamosak a kompromisszumra. Egy csomó hasznos szociális készséget tanulhatnak így meg, amit felnőtt-gyerek kapcsolatban nem tudnának, hiszen az utóbbiak nem egyenlő viszonyok.

Újdonsült fiús anyukák! Szoptatás közben ne mobilozzunk, hanem nézzünk a kisfiúk szemébe!

Kimutatták ugyanis, hogy a lány babák sokkal inkább nézik az arcokat, ezzel szemben a fiú babák az arcok mögötti tárgyakra fókuszálnak, például egy képre a falon vagy a háttérben lévő TV-re⁵. Ebből fakad valószínűleg az a tény, hogy a fiúk később kezdenek el mosolyogni. Minél több ponton meg kell próbálnunk egyengetni azt a bizonyos mély kötődést és segíteni őket, hogy a szociális érzékeik finomodjanak. Minél több szemkontaktus, minél több puszi, simogatás és minél több beszélgetés, szociális interakció az, amire a kisfiúknak szükségük van az első években.

Minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy megtanítsuk nekik értelmezni az érzelmeiket, ahhoz, hogy minél jobb esélyeik legyenek a szociális világunkban.

Már nagyon korán érdemes lefordítani az érzelmeiket. Például amikor azt látjuk, hogy megijednek, mondjuk el mi történt: “Hangos volt a turmixgép és megijdetél tőle. Ez tényleg nagyon ijesztő, ha nem számítasz rá.”

A negatív érzelmek mellett a pozitívakat is narráljuk nekik, örömöt, izgatottságot, mindent, amit felismerünk rajtuk. Ezáltal egyre ügyesebbek lesznek majd abban is, hogy megkülönböztessék az érzelmeiket és abban is, hogy felcímkézzék azokat. Szociális szituációkhoz és kapcsolatok kialakítása során nagyon hasznos tudást és előnyt jelent számukra. 

Útravaló

A nemek közötti különbségek már magzati korban is jelen vannak. A férfi nemi hormonok hatására a fiú babák agya, főként a szociális készségekért felelős agyterületek más ütemben fejlődnek a lányokhoz képest.

A biológiai alapú különbségek miatt a kisfiúk különösen érzékenyek a szociális stresszre és arra, ha valamilyen módon sérül az elsődleges gondozóval való kötődés. Az első években nagyon fontos számukra a feltétel nélküli szeretet és gondoskodás.

Legjobban úgy tudjuk fejleszteni a fiúk szociális érzékeit, hogy:

• Szoros kötődést alakítunk ki
• Csecsemő korban sok szemkontaktust tartunk
• Szoptatás, cumisüvegből etetés közben csak rájuk koncentrálunk, őket nézzük, mosolygunk rájuk
• Sok minőségi időt töltünk velük, hogy elmélyedhessen a kapcsolat
• Beszélünk nekik az érzelmekről, nevükön nevezzük azokat, szituációkhoz, testi érzetekhez kötjük őket

Hivatkozások:

1. Hines, M., Constantinescu, M., & Spencer, D. (2015). Early androgen exposure and human gender development. Biology of sex differences, 6, 3. doi:10.1186/s13293-015-0022-1
2. Arnold, A. P. (2009). The organizational–activational hypothesis as the foundation for a unified theory of sexual differentiation of all mammalian tissues. Hormones and behavior, 55(5), 570-578.
3. Hines, M. (2010). Sex-related variation in human behavior and the brain. Trends in cognitive sciences, 14(10), 448-456.
4. Schore, A. N. (2017). All our sons: The developmental neurobiology and neuroendocrinology of boys at risk. Infant Mental Health Journal, 38(1), 15-52.
5. Khoury, M.J., Marks, J.S., McCarthy, B.J. and Zaro, S.M. (1985) Factors affecting the sex differential in neonatal mortality: the role of respiratory distress syndrome. Am. J. Obstet. Gynecol. , 151, 777–782.
6. Smith, G.C. (2000) Sex, birth weight, and the risk of stillbirth in Scotland, 1980–1996. Am. J. Epidemiol. , 151, 614–619.
7. Stevenson, D.K., Verter, J., Fanaroff, A.A., Oh, W., Ehrenkranz, R.A., Shankaran, S., Donovan, E.F., Wright, L.L., Lemons, J.A., Tyson, J.E. et al. (2000) Sex differences in outcomes of very low birthweight infants: the newborn male disadvantage. Arch. Dis. Child. , 83, F182–185.
8. Zeitlin, J., Saurel-Cubizolles, M. J., de Mouzon, J., Rivera, L., Ancel, P. Y., Blondel, B., & Kaminski, M. (2002). Fetal sex and preterm birth: are males at greater risk?. Human Reproduction, 17(10), 2762-2768.
9. Dent, M. (2018). Mothering Our Boys (US Edition): A Guide For Moms of Sons. Pennington Publications.
10. Schore, A. N. (2005). Attachment, affect regulation, and the developing right brain: Linking developmental neuroscience to pediatrics. Pediatrics in review, 26(6), 204-217.