Olvasási idő: 4 percAmikor elképzeljük, hogy milyen szülők leszünk, sosem gondoljuk, hogy kiabálni fogunk, aztán valahogy mégis megtörténik. Nem készülünk rá, de egyszer csak elkeseredettségünkben nem tudunk más módszerhez nyúlni, mert a gyerek nem hallgat ránk, nem figyel és úgy érezzük nincs más eszközünk. A kiabálás aztán valahogy egyre inkább része lesz a napjainknak és mindenki hozzászokik, hogy anya/apa kiabál, a gyerek meg általában egyre inkább elengedi a füle mellett és megszokja. Sajnos nagyon könnyű beleesni ebbe a negatív ciklusba, amiből a gyerek korától függetlenül, nagyon nehéz kiszállni.
Manapság a szülők mintha a „rabjai” lennének a kiabálásnak. Szerencsére egyre többen elfogadják, hogy a gyerek fizikai bántalmazása káros és a szülők igyekeznek nagyon is kerülni ezt a fajta fenyítést. Mégis az látszik, hogy nem elég, hogy leszámolunk az előttünk lévő generációk káros nevelési szokásaival, alternatívákat is kell tanulnunk.