A kitartásról nem gondolnánk elsőre, hogy tanult tulajdonság, azonban egy friss kutatás szerint a babák mintát vesznek a kitartóan próbálkozó felnőttekről, az igyekezetet aztán kiterjesztik más feladatokra is. Ez a tulajdonság az IQ-n túl meghatározza a kognitív képességeket és kihat a gyerekek iskolai teljesítményére. Sok szülő álma, nem igaz?

Jobban teljesítenek az iskolában azok a gyerekek, akik úgy gondolják, hogy a siker a kemény munka függvénye és nem pedig adott, vagy szerencse kérdése¹. Megfigyelések alapján már régóta feltételezték, hogy a felnőttek viselkedése mintaként szolgál és hatással lehet a gyerekek céltudatosságára, kitartására². Ezt egészen 2017-ig nem vizsgálták laboratóriumi körülmények között. Ez azért fontos, mert a laborban azonos környezeti körülményeket tudnak biztosítani minden gyerek vizsgálata során, ezáltal a részt vevő babák pontosan ugyanazt a viselkedést látják a felnőttektől, ugyanazt az instrukciót kapják a feladat megoldásához és előre meghatározott ideig nézhetik a demonstrációt illetve a feladat megoldására is van egy időlimit. Ilyen és hasonló megoldások bevezetésével a kutatók biztosak lehetnek abban, hogy az eredményeket a kísérleti manipuláció (pl. felnőtt által demonstrált viselkedés) és nem pedig random zaj okozza. Zajként hathat például, ha a kísérletvezető más-más instrukciót adna a babáknak, az egyik babának részletesebben elmagyarázná a feladatot, mint a másiknak, ezzel torzítva az eredményeket.

Egy ilyen komplex tulajdonságot, mint a kitartás, nehéz jól vizsgálni, azonban az idézett kísérletben nagyon figyeltek a részletekre, gondosan kivitelezett kutatásnak számít.

Az említett 2017-es kutatást az MIT kutatói végezték³ .

Arra voltak kíváncsiak, hogy 13-18 hónapos babák tanulnak-e a kitartásról, ha kitartóan próbálkozó felnőtteket látnak megoldani egy problémát.

A kutatásban 34 babát osztottak véletlenszerűen három csoportba. Az elsőben a babák azt látták (persze külön-külön, egyszerre csak egy baba volt a szobában), hogy a kísérletvezető felnőtt egy problémát próbál megoldani, miközben a gyereknek narrálja, amit csinál: “Nézd, van valami a dobozban! Szeretném kiszedni!”. Ahogyan dolgozott rajta, tovább beszélt a gyerekhez: “Hm, nem tudom, hogy tudnám kiszedni ezt a játékot. Talán így? Nem, na és így?” Mindezt 30 másodpercig csinálta és csak a legvégén sikerült kinyitni a dobozt és kiszedni a játékot.

A második csoportban ugyanezt a tevékenységet látták a babák, a különbség annyi volt, hogy itt a 30 másodperc alatt a felnőtt háromszor is kinyitotta a dobozt és kivette a játékot, tehát nem kellett különösebb erőfeszítést tanúsítania, ő úgymond “szakértőnek” tűnhetett a gyerekek szemében, aki biztos a dolgában és kompetensen kinyitja a dobozt, eléri a célját.

A harmadik a kontroll csoport volt, nekik nem mutattak semmilyen tevékenységet, egyből tesztelték őket, ezzel a kutatók fel tudták mérni, hogy a babák átlagosan, mindenféle “beavatkozás”, demonstráció nélkül milyen mértékű kitartást mutatnak.

A három csoportot a minta feladattól különböző feladaton tesztelték, hogy megnézzék vajon a babák általánosítják-e a megszerzett tudást. A kísérlet egyik videója alább megtekinthető, látható rajta, amint a kísérletvezető felnőtt demonstrálja a feladatot illetve az is, hogy a babák az új feladatot próbálják megoldani.

A csoportok összehasonlításának eredménye egyértelműen azt mutatta, hogy az első csoportban lévő babák kitartóbban próbálták megoldani a feladatot, ők voltak azok, akik látták a felnőttet erőfeszítést és kitartást mutatni a cél megoldása érdekében. A második két csoport nem különbözött a kitartás mértékében.

Ez azt jelenti, hogy az erőfeszítést tevő felnőttet látva kitartóbban, hosszabb ideig próbálkoztak a babák is, szemben azzal, amikor a felnőtt erőfeszítés nélkül, de sikeresen oldotta meg a feladatot.

A gyerekeket egy új feladaton tesztelték, de ettől függetlenül alkalmazni tudták a látottakat.

A babák képesek absztrakt következtetéseket levonni a felnőttek viselkedéséből és a megszerzett tudást általánosan, feladattól függetlenül alkalmazzák.

Ahogyan ez a kutatás mutatja, az egészen fiatal gyerekek is sikeresen alkalmazzák a megfigyeléseik során tanultakat. Minden lépésünket monitorozzák, akkor is figyelnek és tanulnak, amikor mi, felnőttek nem is számítunk rá. A mindennapi interakcióink során is éberek és minden lehetséges információt magukba szívnak, legyen az egy meglepő szituációra adott reakciónk, hangvételünk vagy akár munka, házimunka során tanúsított kötelességtudat, kitartás, de még egy mindennapi esemény során is figyelik, hogy milyen hangnemben beszélünk a körülöttünk lévő emberekkel, figyelik a mimikánkat, gesztusainkat. A fentihez hasonló kutatások egyre csak megerősítenek abban, amit a fiam születése óta a babákról és kisgyerekekről gondolok, hogy ők is ugyanolyan hozzáértő egyének, mint mi, értik és folyamatosan értelmezik az őket körülvevő világot és kommunikálnak, de ahhoz, hogy ezt észrevegyük, kicsit le kell lassítanunk és oda kell figyelnünk rájuk.

Hivatkozások

1. Blackwell, L. S., Trzesniewski, K. H., & Dweck, C. S. (2007). Implicit theories of intelligence predict achievement across an adolescent transition: A longitudinal study and an intervention. Child development, 78(1), 246-263.
2. Kelley, S. A., Brownell, C. A., & Campbell, S. B. (2000). Mastery motivation and self‐evaluative affect in toddlers: Longitudinal relations with maternal behavior. Child development, 71(4), 1061-1071.
3. Leonard, J. A., Lee, Y., & Schulz, L. E. (2017). Infants make more attempts to achieve a goal when they see adults persist. Science, 357(6357), 1290-1294.