Fejlődés, Gondozás

Szobatisztaság: Mikortól számít érettnek a gyerek?

Olvasási idő: 5 perc

Várjunk amíg a gyerek megérik rá és felkészült. Napjainkban ez a legelterjedtebb és legelfogadottabb irány a szobatisztaságra tanítás tekintetében. De mégis honnan tudhatjuk mikor jön el az idő? Ha megért rá a gyerek, mit kell tennie a szülőnek? Nagyjából hány éves korra várható, hogy szobatiszta lesz a gyerek? És mi van, ha nem szeretnénk várni, amíg az érdeklődés jeleit mutatja, hanem minél előbb szeretnénk megismertetni a bilivel?

Igyekszem megkeresni a választ ezekre a kérdésekre, a szokásos módon tudományos kutatásokat dolgozok fel. Egy korábbi cikkemben a 0-12 hónapos és 12-18 hónapos babák szobatisztaságra tanításáról írtam. Ebben a cikkben pedig olyan vizsgálatok eredményeit dolgozom fel, amelyek a 18-24 hónapos babák és a 24 hónapnál idősebb korcsoport bilizési szokásait boncolgatják.

Egyre későbbre tolódik az ideje

A nyugati országokra különösen jellemző, hogy egyre későbbre tolódik a bilire szoktatás ideje. Ma ott tartunk, hogy a gyerekek átlagosan 21-36 hónapos koruk környékén érik el a szobatisztaságot1. Ennek oka lehet az eldobható pelenka használata, ami lényegesen kevesebb gondot jelent a szülőknek, mint a mosható pelenka. Egy másik ok pedig valószínűleg a gyerek-vezette technikák alkalmazása, amelynél a szülő egyáltalán nem kezdeményezi a szobatisztaságra tanítást, amíg a gyerek nem ad arra utaló jeleket, hogy felkészült és érdeklődik a dolog iránt.

Ahhoz, hogy a gyerek kezdeményező tudjon lenni és érdeklődést mutasson, több területen is meg kell érnie. Rendelkeznie kell bizonyos kognitív képességekkel, tudnia kell, hogy a fizikai inger testi funkciók előjele és, hogy a pisi, kaka a WC-be, bilibe kell, hogy kerüljön. Az érdeklődését tudnia kell kifejezni verbálisan vagy mutatással, elmutogatással, hogy odamegy a WC-hez és utánozni próbál minket. A kognitív képességek mellett fiziológiailag is meg kell érnie a gyereknek, ide tartozik az, hogy ülni és járni tud, a teljes szobatisztaság elérésénél pedig az is, hogy egyedül levetkőzik és felöltözik.

Sokan a fiziológiai érettség jeleként tartják számon, hogy a gyereknek tudnia kell visszatartani az ingert, szabályoznia kell a záróizmait. Azonban ez csak részben tanult viselkedés. Fiziológiailag már a csecsemők is képesek rá2.

Egy longitudinális kutatás eredményei szerint egy éves korukra a gyerekek 60%-a tudta részben szabályozni a székeléssel kapcsolatos érzeteit, 35%-uk pedig teljes mértékben2. A kutatás szerint először a székletürítést tanulják meg kontrollálni, amikor az kevésbé gyakori és egyre szabályosabb lesz. Utána kialakul a nappali vizeletürítés fölötti kontroll majd pedig az éjszakai2.

Akkor tekintjük érettnek a gyereket, ha érdeklődést mutat és azt ki is tudja fejezni. Ez minden gyereknél más, de valószínűleg észre fogjuk venni, amint bekövetkezik.

Az ún. érettség tehát egészen komplex fejlődésbeli feltételeket követel meg, amit egyedül, külső segítség és tanítás nélkül nehéz elérni. Természetesen nem ajánlott és a legtöbb szülőnek szerencsére nem célja, hogy idejekorán bilire szoktasson egy arra nem kész gyereket.

Azonban vannak szülők, akik nem várják meg, hogy a gyerek kezdeményezzen, hanem szeretnék felkészíteni, hogy amikor majd teljesen megérik rá és érdeklődik a WC használata iránt, akkor minden szükséges információval rendelkezzen, hogy könnyedén szobatisztává váljon. Végtére is valamikor el kell kezdeni és fel kell készíteni a gyereket.

Ezzel összhangban, egyes kutatók szerint az érettség nagyobb mértékben függ szocio-kulturális tényezőktől, mint érési tényezőktől3. Szerintük szükséges a szülő gondoskodó és stimuláló kezdeményezése ahhoz, hogy a gyerek érdeklődést mutasson és birtokában legyen a WC használatához szükséges tudásnak. Hiszen az élet más területein sem várjuk meg, hogy teljes mértékben a gyerek kezdeményezzen, sokszor segítjük és finoman terelgetjük, felkeltjük az érdeklődését bizonyos dolgokkal kapcsolatban.

18-24 hónapos kor

A totyogók ebben a korban még lehet, hogy nem rendelkeznek minden fejlődésbeli feltétellel ahhoz, hogy teljesen szobatiszták legyenek. Azonban már nagy eséllyel érdeklődést mutatnak a WC használata iránt, utánozni szeretnének minket, ezért van az is, hogy sokszor követik a szülőket a fürdőszobába.

Ez az érdeklődés már jó kiindulópont az elkezdéshez. További jelekre passzívan várni azért sem túl jó ötlet, mert a gyerekek két éves korukig szinte nem mutatnak jeleket4. Ez még nem jelenti azt, hogy ne lennének kész az elkezdésre, valószínűleg csak nem tudnak a szobatisztaság létezéséről. Tehát, ha a gyerekünk egyáltalán nem mutat jelet, de úgy érezzük, hogy egy kis tanítással felkeltenénk az érdeklődését, akkor szép lassan elkezdhetjük megismertetni a bilivel.

Szakemberek szerint a szülők hosszú távú céljaitól függetlenül, akár korai akár pedig későbbi szobatisztaságra tanítást terveznek, érdemes időben elkezdeni a gyerek felkészítését5.

A felkészítés ebben a korban ugyanúgy néz ki, mint amit korábban már leírtam a 12-18 hónapos korosztály esetében. A konkrét lépésekről itt olvashatsz.

Érdemes azonban észben tartani, hogy a teljes szobatisztaság elérése függ az adott gyerektől, a temperamentumától, hogy kislány vagy kisfiú, de attól is, hogy nemrégiben született-e kistestvére vagy esetleg ő a második gyerek a családban és már megfigyelhette az idősebb testvéreket WC használat közben.

Egy amerikai kutatás szerint a lányok 24 hónapos, a fiúk pedig 26 hónapos koruk körül mutattak érdeklődést. A nappali szobatisztaságot a lányok átlagosan 32,5 hónapos korukra, a fiúk pedig 35 hónapos korukra érték el3. Itt megjegyezném, hogy az amerikai átlagok a világon a legmagasabbak, még az összes többi nyugati országhoz képest is az Egyesült Államokban várnak legtovább a szülők és megvárják, amíg egyértelmű jeleket ad a gyerek1,6.

24 hónapos kor után

Több, európai országokban végzett felmérés is taglalja, hogy a teljes szobatisztaságot mikorra érik el a gyerekek. Az egyik szerint 22+-6 hónapos korra6, egy másik szerint 2,5 éves korukra7, egy harmadik eredménye szerint 22+-8 hónapos korra érték el a teljes szobatisztaságot8.

Az eredmények majdhogynem egybehangzóak a tanítás hosszát tekintve. Nagyjából fél évre volt szükségük a gyerekeknek, hogy megtanulják minden alkalommal, nappal és este is használni a WC-t és elkerüljék a baleseteket6,7,8.

Ez újra felveti a gyerek felkészítésének fontosságát. Ha egyből a mély vízbe dobnánk a gyermeket, valószínűleg hosszabb ideig tartana a bilire/WC-re szoktatás.

A későbbi kezdés ellen szól, hogy egészségügyi kockázatot hordoz magában. A kutatók azt találták, hogy a szobatisztaságra nevelés során a gyerekek megtanulják, hogyan kell teljesen kiüríteni a húgyhólyagjukat. Ezáltal csökken a gyulladások és húgyúti fertőzések kockázata8. Továbbá a pelenka okozta kiütések is elkerülhetők.

Útravaló

A szobatisztaságra tanítás elkezdésének ideje leginkább a szülő céljaitól, természetétől, kitartásától és türelmétől függ.

Minden gyermek más és minden családnak maga kell eldönteni, hogy a gyermeket kis segítséggel elindítják-e a szobatisztaságra tanítás útján vagy inkább várnak, amíg magától elkezd érdeklődni.

Az átlagokat tekintve, ha teljesen a gyerekre bízzuk, akkor nagyjából 2 éves kora körül fog elkezdeni érdeklődni. Innentől körülbelül fél évre lesz szüksége, amíg teljesen, nappal és este is szobatiszta lesz.

Korai kezdés ellen szól, hogy a gyerekek:

  • Mozgási képességeik fejletlenebbek
  • Nem tudnak olyan ügyesen szólni, ha menniük kell
  • Gyakrabban pisilnek9
  • Felnőtt segítséget igényelnek

Későbbi kezdés ellen szól, hogy:

  • Megtanulták ignorálni a testi ingereket, mivel sokáig pelust hordtak
  • Megszokták a koszos pelust, ezért ellenállhatnak a változásnak
  • Tesztelik a szülőt, mivel az önállóságukat gyakorolják
  • Erősebb szagú a pisijük, ezért kellemetlenebbek a balesetek
  • Megnő a fertőzések, gyulladások és inkontinencia kockázata10

Hivatkozások:

  1. Bakker, E., & Wyndaele, J. J. (2000). Changes in the toilet training of children during the last 60 years: the cause of an increase in lower urinary tract dysfunction?. BJU international, 86(3), 248-252.
  2. Largo, R. H., & Stutzle, W. (1977). Longitudinal study of bowel and bladder control by day and at night in the first six years of life. I: Epidemiology and interrelations between bowel and bladder control. Developmental Medicine & Child Neurology, 19(5), 598-606.
  3. deVries, R. M. (1977). Cultural relativity of toilet training readiness: A perspective from East Africa. Pediatrics, 60(2), 170-177.
  4. Schum, T. R., Kolb, T. M., McAuliffe, T. L., Simms, M. D., Underhill, R. L., & Lewis, M. (2002). Sequential acquisition of toilet-training skills: a descriptive study of gender and age differences in normal children. Pediatrics, 109(3), E48.
  5. Schmitt, B. D. (2004). Toilet training: getting it right the first time: successful toilet training benefits both parent and child. In this first of two articles, a leading expert explains how to help parents through the training process and avoid pitfalls. Includes a Guide for Parents. Contemporary Pediatrics, 21(3), 105-116.
  6. Tarhan, H., Çakmak, Ö., Akarken, İ., Ekin, R. G., Ün, S., Uzelli, D., … & Cun, S. (2015). Toilet training age and influencing factors: a multicenter study. The Turkish journal of pediatrics, 57(2), 172.
  7. Bloom, D. A., Seeley, W. W., Ritchey, M. L., & McGuire, E. J. (1993). Toilet habits and continence in children: an opportunity sampling in search of normal parameters. The Journal of urology, 149(5 Part 1), 1087-1090.
  8. Koc, I., Camurdan, A. D., Beyazova, U., Ilhan, M. N., & Sahin, F. (2008). Toilet training in Turkey: the factors that affect timing and duration in different sociocultural groups. Child: care, health and development, 34(4), 475-481.
  9. Gladh, G., Persson, D., Mattsson, S., & Lindström, S. (2000). Voiding pattern in healthy newborns. Neurourology and Urodynamics: Official Journal of the International Continence Society, 19(2), 177-184.
  10. Barone, J. G., Jasutkar, N., & Schneider, D. (2009). Later toilet training is associated with urge incontinence in children. Journal of Pediatric Urology, 5(6), 458-461.

Oszd meg saját véleményed