A gyerekkori félelmeket gyakran alul- vagy túlreagáljuk szülőként. Nagyban ronthatunk a helyzeten, ha a elviccelve lekicsinyítjük a félelem tárgyát vagy túlságosan valósnak tekintve, “csapdát állítunk” a szörnyeknek. Azonban segíthetünk a gyerekeknek, ha meghallgatjuk őket, komolyan vesszük a mondandójukat és együtt körüljárjuk a félelem okát.

Miért félnek a gyerekek?

A félelmek kialakulása természetes, a fejlődés velejárója. Azonban az, hogy mennyire félős egy adott gyermek több tényezőtől függ. Hozzájárul például 

• a gyermek veleszületett temperamentuma: érzékeny, óvatos, körültekintő
• a tanult minta, amit egyik vagy mindkét szülőtől lát: túlzott óvatosság, túlféltés a gyerek felé vagy a maga is félénkebb, szorongó szülő 
• a környezet, amiben a gyermek él: a stresszes, kiszámíthatatlan mindennapok felerősíthetik a gyermekek félelmeit és szorongását (pl. nincs kiszámítható napi rutin, a szülők munkahelye nem stabil, a szülők válnak éppen, stb).

A félelmek sok esetben hasznosak is lehetnek, hiszen ezek védik meg a gyermeket attól, hogy lelépjen a forgalmas úttestre vagy túl magasra másszon a mászókán. Fontos szemmel tartanunk a gyerekeket, hogy észre tudjuk venni, amikor a félelem kezd elhatalmasodni a mindennapokon.

Félelmek babakorban

Az első valódi félelem 7-9 hónapos kor környékén alakul ki, amikor a csecsemő kialakította a hozzá közeli felnőttekkel való speciális, szoros kötődését és elkezd félni az idegenektől. Ez az idegenfélelem, más néven szeparációs szorongás.

Ez egy átmeneti időszak, ami összefügg a kötődési kapcsolat alakulásával, azzal, hogy már képes kategorizálni: meg tudja különböztetni az ismerőst az idegenektől, a baba önálló mozgásra való képességével. Összességében tehát nagyon pozitív dolog, a baba fejlődését jelzi. Azonban a mindennapok során gyakran nehéz türelmesen és nyugodtan kezelni.

Mivel enyhíthető a szeparációs félelem?

• Amikor csak tudod, vidd magaddal a babát egyik szobából a másikba, közben mesélj neki arról, hogy mi történik éppen
• Amikor egyedül kell elhagynod a szobát, szólj neki (még akkor is, ha biztosan sírás követi). Miután visszatértél szintén szólj a babának és nyugodt hangon mondd el neki merre voltál – mindez segít építeni a bizalmat.
• Új emberekkel való ismerkedésnél hagyd, hogy a baba a te öledből figyelhessen és akkor közeledhessen, amikor megbizonyosodott róla, hogy az idegen személy barátságos
• Ne osonj ki soha és ne hagyd sírni hosszú ideig, ez csak ront a helyzeten

Félelmek kisgyermekkorban

1,5 éves kortól egészen az óvodás kor végéig nagy változáson megy keresztül a gyermekek társas-érzelmi világa, óriási fejlődés következik be. Ilyenkor gyakran intenzívebben élik meg az érzelmeket és az esetek nagy részében nem tudják még megfelelően szabályozni ezeket az erős érzelmeket. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy ez a nagy félelmek kialakulásának időszaka. 

Gyakori a sötéttől, farkastól vagy betörőktől való félelem, aggódhatnak a család és szülők biztonságáért és ezek sokszor rémálmok formájában is előfordulnak.

Mit tehetünk, ha fél a gyerek?

• Teremtsd meg a körülményeket a nyugodt beszélgetéshez
• Biztasd és bátorítsd, hogy mondja el a félelmeit, érzéseit és próbálj megértő lenni
• Vedd komolyan a mondandóját: beszélj neki arról, hogy te gyerekkorodban éreztél-e olyat és hogyan oldottátok meg, találjatok ki trükköket, ami segíthet neki, hogy biztonságban érezze magát
• NE erőltesd, a félelmével való konfrontációra (pl. ha a pókoktól fél, ne adj a kezébe pókot!)
• NE vegyél részt a képzelet világában olyan szinten, hogy azt sugallod, valóságosak lehetnek a számára félelem keltő események (pl. ha a szörnyektől fél, ne nézz be az ágy alá, mert azt hiheti, hogy tényleg van mitől félnie!)
• Vedd tehát komolyan, de ne reagáld túl a félelmeit: biztosítsd róla, hogy vigyázol rá és biztonságban van!

Amikor a gyerekek félelmekről számolnak be és ezeket a szülő túlreagálja, a későbbiek során megeshet, hogy amikor a gyermek extra figyelemre, gondoskodásra és kapcsolódásra vágyik, szintén a félelmeiről kezd beszélni. Vegyük észre, ha extra kapcsolódás igény van a félelmek hátterében és ilyen esetben mindig adjuk meg, amire vágyik!

Minden esetben próbáljuk körüljárni mi okozhatja a félelmeket, mi lehet az érzelmek hátterében, ami esetleg elbizonytalanítja, érzékennyé teszi a gyermeket. 

Elképzelhető például, hogy a szülők válása során vagy után alakulnak ki félelmek a gyermekeknél, a félelem, mint felszíni jelzés, érzelem ilyenkor is nagyban utalhat arra, hogy a gyermek stabilitásra vágyik, nem teljesen érti mi történik körülötte és szeretne válaszokat kapni, keresi az új helyét a megváltozott családi rendszerben. Számos kiváltó oka lehet tehát annak, amikor a gyermekek félelmekről számolnak be.

Szülőként a mi feladatunk segíteni nekik körüljárni a komplex érzelmeket, kételyeket és együtt megoldást találni arra, ami a valódi problémát jelenti.

Általános tippek, amelyek segíthetnek a gyerekeknek megküzdeni a félelmekkel:

• Legyen kiszámítható napirend és esti rutin, ami ellazítja a gyermeket
• Hagyd résnyire nyitva az ajtót, amikor kimész a szobájából
• Nézz körül este az ágyából, hátha találsz valamit, ami kiválthatja a félelmet (pl. fura árnyék vetül a falra)
• Töltsetek időt a szabadban, lehetőleg mozgással: mindkettő segít az érzelmek és stressz szabályozásában
• Ne kicsinyítsd le az érzéseit (főleg ne mások előtt!), ne bagatelizálj
• Amikor a félelmek erősek és negatívan hatnak a gyermek mindennapjaira, például keveset alszik és emiatt túl fáradt nappal vagy nem mer részt venni a korának megfelelő tevékenységekben, akkor érdemes külső segítséget bevonni gyermekpszichológus vagy családterapeuta formájában.