Szülőként gyakran találjuk szembe magunkat olyan helyzetekkel, amikor elveszítjük a kontrollt és eszköztelennek, türelmetlennek érezzük magunkat. Néha ez abból fakad, hogy a gyerekek túl aktívak, ugrándoznak, szaladgálnak és figyelmen kívül hagynak minket (valószínűleg mert ők is elveszítették a kontrollt). Amikor reménytelennek érezzük a helyzetet, gyakori, hogy elveszítjük a fejünket és automatikusan reagálunk: kiabálunk a gyerekkel, fenyegetésekkel vagdalózunk vagy becsapjuk magunk mögött az ajtót. Ebben a cikkben sorra vesszük milyen tényezők enyhíthetik a fenti negatív és sokszor hatástalan szülői viselkedést.

Mik azok a triggerek?

Triggerek alatt azt értem, hogy bizonyos helyzetek vagy a gyerek viselkedése automatikus reakciót vált ki belőlünk. Ilyenkor az esetek egy részében nem a jelenben, az aktuális helyzetre reagálunk. 

Sokszor saját magunkban kell keresnünk a hirtelen reakciónk okát.

Triggerek a múltból

A valóságban nem mindig tudjuk mihez kötni a kiborulásunk okát. Gyakran hallani, hogy a szülők akaratukon kívül türelmetlenek és kiabálnak a gyerekeikkel, mintha meghúztak volna egy ravaszt vagy átkapcsolt volna egy kapcsoló.

“Egész életemben azon dolgoztam, hogy nehogy olyan legyek, mint a szüleim és tessék, pont úgy kiabáltam a gyerekemmel, mint ők velem.” – mondják ilyenkor.

A kisgyermekkori emlékeink sokszor akaratunk ellenére törnek elő és irányítják a viselkedésünket. Kiborulásaink során éppen ezek a negatív szülői minták ismétlődnek. 

A szüleinket zavarta, hogy érzékenyen reagáltunk, sírtunk és csüngtünk rajtuk? – Nagy eséllyel minket is zavarhat a gyermek érzelmi kitörése és erős negatív érzelmei.

Nem tudtak mihez kezdeni, amikor túlingerlődtünk és fel-alá ugráltunk, szaladgáltunk? – Esélyes, hogy minket is hamarabb kibillent az érzelmi egyensúlyunkból a gyermek magas aktivitási szintje és úgy érezhetjük ilyenkor, hogy eszköztelenek és egyre idegesebbek leszünk.

Ahhoz, hogy ezeket megtörjük, felül kell kerekedni és érdemes elmélyedni abban, hogy személy szerint mik a triggereink vagy piros gombjaink, amelyek benyomódnak a stresszes helyzetekben. 

Érdemes listát vezetni a következő napokban vagy felidézni olyan emlékeket, amikor elveszítettük a fejünket. Gondoljuk át a következőket:

• A helyzetre gondolva mi váltotta ki a reakciót (kiabálást, fenyegetőzést) részemről?
• Mire gondoltam a kiborulást megelőző pillanatban?
• Mit éreztem a kiborulás során?
• Mit éreztem a testemben és melyik testrészemben?
• Hogy érezhette magát a gyerek?
• Mit tehetnék legközelebb, hogy elkerüljem a kiborulást és békésen oldjam meg?

A triggereink azonosítása és belső minták átírása nem mindig könnyű folyamat. Sok-sok belső munkát igényel, amit nem spórolhatunk meg. Azonban ez az egyetlen út ahhoz, hogy olyan szülők legyünk, amilyennek elképzeltük magunkat és a gyermekünk már ne vigye magával a nem kívánatos mintákat.

Türelmes szülők és Triggereink videókurzus

• Saját tanult mintáink átírása
• Érzelemszabályozás
• Hisztik kezelése
• Gyengéd fegyelmezési eszközök

Tudj meg többet ↗