Mit tegyek, hogy az ágyában maradjon a gyerekem (egész éjszakára)?
“Normális, hogy a 2 évesem átjárkál az én ágyamba?”, “Mikor kellene átaludniuk az éjszakát?” – kérdezi rengeteg kétségbeesett szülő. Az állandó éjszakai kelések, bölcsis szeparációs szorongás, ovis rémálmok és félelmek nagyon megnehezíthetik a családi életet. A szülők egy idő után kimerülnek, a kialvatlanság hatására nem tudják részleteiben átgondolni a helyzetet és gyakran elbizonytalanodnak, nem találják a kiutat. Közben természetesen jót szeretnének a gyermeknek, nem szeretnék elutasítani.
Jó hírem van! Összegyűjtöttem a szempontokat, amit érdemes figyelembe venni mielőtt óriási változtatásba kezdünk. És leírom, hogyan érhetjük el, hogy átaludja az éjszakát a kisgyermekünk.
A cikkben a 1,5 év+ korosztályt, tipegő és kisgyermekkort tárgyalom.
Tévhitek a gyerekek alvásáról
Egyre több helyen olvashatjuk, hogy a gyerekeknek fiziológiai szükséglete a testkontaktusban alvás. Ezek az elméletek szerint evolúciós alapokon nyugszik az a szokásuk, hogy átjárnak hozzánk aludni.
A korai hetekben, hónapokban valóban fontos és elengedhetetlen a testkontaktus és legtöbbször segíti a gyerekek mélyebb, hosszabb alvását is.
A babák fejlődése és egészséges önszabályozás-alvásszabályozás kialakulása azonban megköveteli, hogy a szülő lassú lépésekben ugyan, de egyre jobban kivonja magát a képletből. A gyerekek növekedésével egyre nagyobb teret kell biztosítanunk arra, hogy egyedül is képesek legyenek megnyugodni, visszaaludni.
Kutatások kimutatták, hogy ha erre nem adunk lehetőséget és nem támogatjuk megfelelően ezen képességek kialakulását, azzal növeljük a rizikóját a későbbi alvászavarok kialajulásának.
Röviden tehát: az elején természetes és jó, ha a mellkasunkon alszik a babánk. Azonban ahogy nő, tudnunk kell segíteni az önállósodásában és meg kell tanulnunk úgy támogatni, hogy tárt karokkal várjuk vissza egy-egy szárnypróbálgatás után.
A legjobb, ha mindezt egy hosszú folyamatként kezeljük, amiben végig csak lassú lépésekben haladunk.
Mit vegyünk figyelembe mielőtt változtatásba kezdünk?
1. Világos célok:
Először is, határozzuk meg expliciten a céljainkat. Tudjuk mit szeretnénk elérni, mielőtt céltalanul változtatásba kezdenénk.
Szeretném, hogy egész éjszakára a saját ágyában maradjon? Szeretném, ha az altatáshoz kevésbé kellenék, pl. ne kelljen végig mellette feküdni majd kiosonni? Szeretném elérni, hogy ne kelljen egész éjszaka visszakísérgetni a saját ágyába?
Miután megvan a cél, vedd számításba:
- A gyerek temperamentumát
- A korát
- A szülő(k) erőforrásait (mennyire vagy kipihent, feltöltött vagy érzelmileg teljesen lemerült)
- Van-e külső segítség napközben vagy hétvégén?
- A másik szülő mennyire segítőkész, szeretne-e ő is változtatni?
- Milyen stabil a mostani családi rendszer? (kistestvér, nagytestvér testileg-lelkileg jól vannak-e, költözés, bölcsi kezdés, szülők munka kezdése esetén időszakosan instabillá válhat a rendszer – ilyenkor nehezebb változtatni)
- Milyen a szobák, alvóhelyek elrendezése (van-e mindenkinek saját helye vagy még kialakulóban van a gyerekszoba)?
- Ha van testvér milyen az ő alvása? Hol alszik?
A meghatározott cél lesz a szülői elvárás.
A fejlődéshez magas elvárásokra van szükség, de nem szabad elfelejteni, hogy a sikeres, gördülékeny tanuláshoz nagyfokú szülői segítségre és támogatásra is szükség van!
Nincs jó vagy rossz elvárás. De soha ne felejtsük el, hogy egyedül nem fog menni nekik! Szükségük van a támogatásunkra.
Az elvárásokat nyíltan és érthetően kommunikáljuk a gyermekkel. Tartsunk egy főpróbát: nappal, amikor éppen nem fáradt és nem éhes játsszuk el, lépésről lépésre mutassuk meg neki és meséljük el, hogyan fog történni az altatás és az éjszakai ébredések:
“Úgy döntöttünk holnaptól mindenki a saját ágyában alszik, hogy sokkal kipihentebbek legyünk. Segíteni fogunk, hogy elaludj és ha este felébredsz emlékeztetünk rá, hogy az ágyadban maradj. Visszakísérlek majd mindig. Ha nehéz lesz, egy picit énekelek neked és utána én is visszafekszem az ágyamba. Reggel mindig találkozunk.” – ez természetesen egy példa, sokszor egyszerre kevesebb információt képesek befogadni
2. Kreativitás és szülői rugalmasság
Az elvárásokat meghatároztuk és kommunikáltuk a gyerek felé. A következő feladat, hogy segítsünk neki teljesíteni őket. Ehhez természetesen mozgósítani kell a szülői erőforrásokat.
Nem tudunk kreatív megoldásokkal előrukkolni a helyzetben, ha éppen leterheltek vagyunk és kiégtünk, ilyenkor legalábbis sokkal nehezebb.
A határaink felállításakor a gyerekek lehet, hogy erőteljesen reagálnak. Sokszor nem csak altatáskor, hanem a nap többi részében is megszaporodik a sírás és érzelmi kitörések. Legyünk türelmesek és kreatívak, keressünk együtt megoldást és végig éreztessük, hogy egy csapatban vagyunk!
3. Bejósolhatóság
Könnyebb lesz megtartani a felállított határokat, ha a gyerek számára egységesen, bejósolhatóan reagálunk.
Először, az altatási rutin minden este legyen ugyanaz – biztonságot, nyugalmat ad a gyerekeknek.
Másodszor, az elvárások körüli határfeszegetésre reagáljunk konzisztensen és a lehető legnyugodtabban: ha kijön a szobából minden alkalommal vezessük vissza, adjunk egy puszit vagy feküdjünk mellé (ami még belefér számunkra), majd menjünk vissza a saját ágyunkba és emlékeztessük rá, hogy mi hol leszünk és mikor találkozunk legközelebb.
Ha mi nem vagyunk konzisztensek és nem az elvárásainknak megfelelően viselkedünk, akkor hogy várhatnánk el a gyerekektől, hogy ők azoknak megfelelően viselkedjenek?
- minden alkalommal maradj nyugodt, kedves, empatikus
- minden alkalommal kísérd vissza az ágyába
- minden alkalommal menj vissza a saját ágyadba (hogy a gyerek biztos lehessen benne, hogy valóban mindig ott leszel reggel, ahol mondtad)
Egy helytelen megoldás létezik, ha felrúgjuk a nagy nehézségek árán lefektetett szabályokat. Ha lassú is, de látunk pozitív változást a napok előrehaladtával, akkor ne adjuk fel!
Amikor nem tartjuk magunkat a megbeszéltekhez, a gyerek összezavarodik, ami a viselkedésében úgy nyilvánul meg, hogy ő is próbálgatja a határokat és visszakerülünk a -1 lépcsőfokra. Innen sokkal nehezebb lesz felépíteni a tanulási folyamatot.
A gyerekek az ágyukban fognak maradni és hamarosan átalusszák az éjszakák, ha mi folyamatosan elérhetőek maradunk, magas, de megugorható elvárásokat támasztunk és nagyfokú támogatást nyújtunk nekik!
Tipp: Írjuk le az elvárásainkat, szabályokat és azt is, hogy milyen eszközöket használhatunk, mi elfogadható számunkra és mi nem az. Az éjszaka közepén jó emlékeztető lehet ránézni. Sokszor plusz erőt ad és a végén a kitartás, befektetett energia mindig megtérül.
Összefoglaló és egy +tipp
A tipegők nyugodt alvásához szükséges, hogy még nappal
- eleget mozogjanak
- eleget egyenek, igyanak
- kijátsszák és kimozogják magukból (=feldolgozzák) a felgyülemlett érzelmeket
- kapcsolódjanak a szülővel (szemkontaktus, sok érintés, nevetés, jókedv)
Ezen túl a saját ágyban maradáshoz
- a bejósolható esti rutin
- kiszámítható, nyugodt szülői reakció
- kitartás
- kreativitás szükséges
A bejósolható esti rutin, konzisztens szülői viselkedés és megnyugtató környezet hatására a gyerekek egyre megbíthatóbban átalusszák az éjszakát. Tartsuk észben, hogy az önnyugtatás, visszaalvás képességének kialakulása nem rövid tanulási folyamat, sok-sok tapasztalatra van szükségük hozzá. És ez után is lehetnek nehezebb időszakok, néha szükségük lesz a segítségünkre, akkor is, amikor már ügyesen vissza tudják altatni magukat egyedül is.
Felhasznált szakirodalom:
- Covington, L. B., Rogers, V. E., Armstrong, B., Storr, C. L., & Black, M. M. (2019). Toddler bedtime routines and associations with nighttime sleep duration and maternal and household factors. Journal of Clinical Sleep Medicine, 15(6), 865-871.
- Barry, E. S. (2021). Sleep consolidation, sleep problems, and co-sleeping: rethinking normal infant sleep as species-typical. The Journal of Genetic Psychology, 182(4), 183-204.
- Mindell, J. A., Telofski, L. S., Wiegand, B., & Kurtz, E. S. (2009). A nightly bedtime routine: impact on sleep in young children and maternal mood. Sleep, 32(5), 599-606.
Zsuzsanna
2023-05-16 at 14:16Nagyon jó cikk, köszönöm!😊🙏
Viszont èrdekelne, hogyan kezelhetö ha 2,5èves kisgyermekem egyáltalán nem hajlandó saját ágyàban elaludni (csak mellettem a mi àgyunkban) ès ha pròbálom is eljàtszani, hozzàszoktatni a saját ágyàban való elalvàshoz csak keserves sîràs lesz a vège.Ilyenkor higy reagáljon rà az ember?