Szinte minden nap szembe jön velem egy cikk arról, hogy az elektronikus eszközök milyen hatással vannak a gyerekekre. Nagy szenzáció volt nemrégiben, hogy a Bill Gates és Steve Jobs “technika mentesen” nevelik a gyerekeiket. Mivel nem is olyan soká nálunk is aktuális lesz a rajzfilm nézés, kíváncsi voltam, hogy van-e tudományos alapja az interneten keringő rémhíreknek.

Az utóbbi évtizedben rengeteg kutatás vizsgálta a TV, mobiltelefonok, tabletek fejlődésre gyakorolt hatását és egyre jobban kezd kirajzolódni a kép a valódi hatásukról. Egyik történet sem egyszerűen fekete vagy fehér, ezért alább a pozitív és negatív hatásokat is igyekszem felsorakoztatni. Ebben a cikkben az elektronikus eszközök kisgyermekekre (0-7 éves kor) gyakorolt hatását boncolgatom.

Nyelvtanulás

Sokszor hallom, hogy a kisgyerekek nyelvtanulás céljából néznek TV-t, DVD-t vagy interneten fellelhető videókat, sőt már mobiltelefonos alkalmazásokat is probléma nélkül kezelnek. A következő kutatások azonban ezek egyértelmű negatív hatását mutatták ki a nyelvfejlődésre nézve. Egy 2010-es tanulmányban¹ négy 12-18 hónapos babacsoportot vizsgáltak. Az egyik csoportban lévő babák egyedül nézték a videót, a másikban a szülő is jelen volt és aktívan részt vett a videó nézésében, magyarázhatott és kérdezhetett közben a gyerektől, a harmadik csoport nem nézett videót, nekik a szülők tanították a videóban elhangzott szavak egy részét, a negyedik csoport a kontroll csoport volt. Egy héttel később, amikor tesztelték a babákat, hogy vajon emlékeznek-e a videóban elhangzott szavakra, a négy csoport közül csak azok a babák teljesítettek a véletlen szint fölött, akiknek a szülők otthon, videó nézés nélkül tanították a szavakat.

A fenti kutatás szakmai szempontból kiemelkedően jónak számít, mivel nem laboratóriumi körülmények között, hanem a gyermekek otthonában zajlott a kísérlet, de kivitelezésében és kontrolláltságában olyannak számít, mintha laborban végezték volna. Ez kisgyerekek vizsgálatánál különösen fontos, mivel az ismeretlen laboratóriumi környezet hatással lehet a teljesítményükre. Még egy érdekessége a kutatásnak, hogy azok a szülők, akiknek tetszett a videó, felülbecsülték a gyerekük tudását. Ezen kívül más kutatások is nagyon hasonló eredményeket publikáltak, mind a gyerekek teljesítményét, mind pedig a szülőkre vonatkozó adatokat tekintve.

Kimutatták, hogy 2,5 évesek és a fiatalabb gyerekek szociális interakciókból tudnak tanulni, különböző TV műsorokból és videókból nem^2,3.

Ezzel maradhatnánk is annyiban, hogy “Na jól van, lehet, hogy a TV nem javít, de nem is ront a helyzeten”. Sajnos ez nem így van. Más kutatásban azt találták, hogy a 8-16 hónapos babák szókincse csökkent, minél többet nézték a TV-t, DVD-ket⁴.

A kutatásból az is kiderült, hogy azok a gyerekek szókincse viszont nőtt, akiknek napi szinten vagy majdnem minden nap olvastak.  Ez az eredmény azért is sokkoló, mert a kutatás alapját szülői beszámolók adták, és, ahogyan fentebb is láttuk, a szülőket megkérdező kutatások sorra azt mutatják, hogy a gondviselők pozitívan állnak a gyermekeket célzó műsorokhoz, tehát azt feltételezik a médiáról, hogy “tanítja” a gyerekeket.

A kifejezetten oktatásra szánt alkalmazások és eszközök sokszor feltétel nélkül elfogadottak, azonban ezeket is alapos megfontoltsággal érdemes használni. Ahogyan a fentiek is mutatják, nem minden oktatási videó, műsor vagy alkalmazás van valóban pozitív hatással a gyerekekre.

A hangoskönyvek és az olvasásra tanító Appok némely esetben elősegíthetik a gyerekek nyelvi képességeinek fejlődését.

Különösen, ha azok követhetőek a gyermek számára illetve nem használnak túl sok zavaró animációt⁵. Manapság nagyon sok alkalmazás és rajzfilm reklámozza magát oktatási célúnak. A szülőnek fontos feladata aktívan jelen lenni és segíteni a gyerekek megértését, az ő tempójukhoz igazodni és megbeszélni közben a látottakat.

Figyelmi fejlődés

A gyerek média és eszközök figyelemre és koncentrációs képességekre gyakorolt hatását különösen fontos témának tartom. Ezek olyan alapvető és kiemelkedő fontossággal bíró kognitív képességek, melyek a gyerekek egész életét befolyásolhatják, az iskolapadtól kezdve a későbbi munkahelyig és felnőtt életig.

Sajnos kevés magyar nyelvű kutatás foglalkozott a témával. Egy amerikai kutatásban azt találták, hogy az egyévesek átlagosan napi 2,2 órát töltöttek tévénézéssel, a háromévesek pedig átlagosan 3,6 órát. A longitudinális kísérlet eredményei szerint, az 1 évesek esetében minden TV nézéssel töltött óra 28%-al növelte annak a valószínűségét, hogy 7 éves korban figyelmi problémák jelentkeznek⁶.

Az említett kutatás 2004-es, viszonylag réginek számít, viszont egy újabb, 2011-es kutatás a TV nézés azonnali hatásait kutatva ugyancsak negatív eredményeket talált. A kutatásban négyéves gyerekek egyszer néztek meg egy 9 perces rajzfilmet, amely hatására rosszabbul teljesítettek a végrehajtó funkciókat mérő feladatokban⁷. Végrehajtó funkciónak számít például a figyelem fenntartása, a tervezés, folyamatos monitorozás, automatikus (és téves) válasz gátlása, stb. Négy végrehajtó funkciót mérő feladat közül egyik a következő volt: a kísérletvezető azt mondta a gyerekeknek, hogy “Ha azt mondom érintsd meg a fejed, akkor érintsd meg a lábad, ha azt mondom érintsd meg a lábad, akkor érintsd meg a fejed”*. Ebben a feladatban tehát a gyerekeknek érteniük kellett a szavakat (fej és láb), rendelkezniük kellett a feladat céljának reprezentációjával (érteni mi a cél és érteni, hogy afelé kell haladni), ezt meg kellett jegyezniük, az automatikus választ gátolniuk kellett és el kellett indítaniuk a helyes válaszra vonatkozó mozgási akciót. A rajzfilmet néző gyerekeknek a fenti feladat és ehhez hasonlók megoldása nehézséget jelentett és rosszabbul teljesítettek, mint azok a társaik, akik a 9 percet oktató film nézésével vagy rajzolással töltötték. Ezt a különbséget nem okozhatta a gyerekek alap figyelmi képessége, szülői beszámolók alapján a három csoport között előzetesen nem volt különbség. Az eredmények sokkolóak, tekintve, hogy a kutatók egy olyan rajzfilmet választottak, amit a TV-ben napi szinten játszanak, ráadásul egy átlagos rajzfilm nem 9 perc, hanem hosszabb. A kutatás hiányossága azonban, hogy a rajzfilm nézés hosszantartó hatását nem vizsgálták.

Érzelmi szabályozás

A fenti példák a képernyőhasználat tekintetében egyértelműen negatív irányba mutatnak. Nem kivétel ez alól az érzelmi szabályozás és ezen képesség elsajátítása sem. A babáknak szükségük van időre és bizalomra a gondviselő felől, hogy megtanulják átélni, értelmezni és szabályozni a saját érzelmeiket. Anélkül, hogy lehetőséget biztosítanánk arra, hogy részesei lehessenek az érzelmeiknek és azokat elejétől végéig megtapasztalhassák, sajnos nem lesznek képesek begyakorolni az önnyugtatás képességét. Az is nehézséget okozhat nekik, hogy különbséget tegyenek valódi “vészhelyzet” és apró nemtetszés között.

Ha nem adunk teret a kisgyerekeknek a saját érzelmeik átéléséhez, hanem különböző elektronikus eszközökkel megpróbáljuk elterelni a figyelmüket, az sajnálatos módon akár serdülő és felnőtt korig is kihatással lehet az érzelmi feldolgozásukra.

Rengeteg kutatás vizsgálta a médiával való “elterelés” alkalmazását. Egy 2016-os kutatásban⁸ 15-36 hónapos gyerekeket és szüleiket vizsgálták. Felmérték a gyerekek szociális és érzelmi fejlődését majd a szülőket megkérdezték az otthoni média használatról, pl. Mennyi időt engedik a gyereket TV-t, videót nézni, telefont, tabletet használni?; Használják-e arra, hogy csendes, nyugodt legyen otthon, amíg a szülő házimunkát végez vagy publikus helyen, étteremben?

Azoknak a gyerekeknek, akiknek a szociális-érzelmi fejlődése kevésbé volt fejlett, többször adtak telefont, tabletet, hogy lefoglalják őket. A helyszínt illetően nem volt különbség abban, hogy ezek a gyerekek mikor kapják kézhez a “nyugtató eszközt”. Utcán, publikus helyen, otthon, evés közben és alvás időben egyaránt használhatták ezeket az eszközöket.

Ez ugyan egy korrelációs kutatás volt, tehát nem lehet ok-okozati viszonyra következtetni belőle. Nem tudhatjuk, hogy a médiahasználat megengedése vezetett-e nehezen kezelhető gyerekekhez vagy az eleve nehezebben kezelhető gyerekek nyugtatása érdekében kezdték használni a szülők a média ezen hatását, ugyanakkor más tényezők is magyarázhatják az eredményeket. A kérdés megválaszolásához valószínűleg más fajta kísérleti elrendezést érdemes használni, a pszichológiában sokszor utánkövetéses vizsgálatokkal oldják meg a hasonló problémákat. Azonban attól függetlenül, hogy nem tudtak konkrét ok-okozati viszonyt feltárni, nem érdemes kockáztatni.

Van-e alternatíva?

Engem már ez a néhány kutatás is meggyőzött arról, hogy amennyire csak tudom, limitáljam a fiam képernyő nézési szokásait. Jelenleg hét hónapos és szerencsére még egyszer sem mutattam neki rajzfilmet vagy egyéb gyerek médiát. Innentől kezdve azonban tudatosan próbálom majd minél későbbre tolni ennek az idejét. Persze könnyű úgy beszélni, ha még nem szokott rá és nem tudja kérni, nem kell vele vitázni azon, hogy miért nem lehet rajzfilmet nézni.  

Azoknak a szülőknek, akik szeretnék csökkenteni a jelenlegi tévézéssel töltött időt, azt javasolnám, hogy beszéljenek a gyerekeikkel. Magabiztosan és nyugodtan, nem emelt hangon magyarázzák el nekik, hogy innentől másképp lesz. Mondják el nekik, hogy miért döntöttek így és, hogy időnként továbbra is lehet majd TV-t nézni, ekkor és napi/heti ennyi időt⁹. Sokan meglepődnének, hogy a gyerekek mennyire együttműködők és teljesen megértik, amit mondunk nekik. Ha pedig elsőre nem értenek egyet velünk, azt fogadjuk el és ne próbáljuk médiával (vagy egyéb hasonló módszerrel) nyugtatni őket. Rengeteg lehetőség van még, rajzolás, szerepjátékok, gyurmázás, labdázás a szabadban, ezek mind jó hatással vannak a gyerekekre és felszabadítja őket, hogy a kreativitásukat használva felfedezhetik a körülöttük lévő világot. Ha mindenképpen technikai eszközzel szeretnénk lekötni őket, akkor talán a legártalmatlanabbak a hangoskönyvek vagy a gondosan kiválasztott oktatási alkalmazások.

Várom a kommenteket, hasznos szülői tippeket. Mikor mutattatok először rajzfilmet vagy hangoskönyvet a gyerekeknek? Mennyi időt engeditek napi szinten TV-t nézni?

*(ez a fordítás nem a teszt eredeti magyar verziója)

Hivatkozások

1. DeLoache, J. S., Chiong, C., Sherman, K., Islam, N., Vanderborght, M., Troseth, G. L., … & O’Doherty, K. (2010). Do babies learn from baby media?. Psychological Science, 21(11), 1570-1574.
2. Anderson, D. R., & Hanson, K. G. (2013). What researchers have learned about toddlers and television. Zero to Three, 33(4), 4-10.
3. Roseberry, S., Hirsh‐Pasek, K., Parish‐Morris, J., & Golinkoff, R. M. (2009). Live action: Can young children learn verbs from video?. Child Development, 80(5), 1360-1375.
4. Zimmerman, F. J., Christakis, D. A., & Meltzoff, A. N. (2007). Associations between media viewing and language development in children under age 2 years. The Journal of pediatrics, 151(4), 364-368.
5. Radesky, J. S., Schumacher, J., & Zuckerman, B. (2015). Mobile and interactive media use by young children: the good, the bad, and the unknown. Pediatrics, 135(1), 1-3.
6. Christakis, D. A., Zimmerman, F. J., DiGiuseppe, D. L., & McCarty, C. A. (2004). Early television exposure and subsequent attentional problems in children. Pediatrics, 113(4), 708-713.
7. Lillard, A. S., & Peterson, J. (2011). The immediate impact of different types of television on young children’s executive function. Pediatrics, peds-2010.
8. Radesky, J. S., Peacock-Chambers, E., Zuckerman, B., & Silverstein, M. (2016). Use of mobile technology to calm upset children: associations with social-emotional development. JAMA pediatrics, 170(4), 397-399.
9. Lansbury, J. (2018, April 3). Not Easy to Cut Off Screen Time. Retrieved from https://www.janetlansbury.com/2018/04/not-easy-cut-off-screen-time/