Finoman kifejezve: sportot űzök abból, hogyan tudnék a lehető legegészségesebben étkezni. Persze nem kell erőlködnöm, a zöldség és gyümölcs minden mennyiségben jöhet, nincs olyan, amit ne szeretnék. Mivel a hűtő telis tele van egészséges finomsággal, a páromnak sincs sok lehetősége egészségtelenül étkezni. És mióta van egy kisfiunk arról ábrándozom, hogy ő is jóízűen eszi majd a spenótot, brokkolit és a gyerekek által legtöbbször elutasított ételeket. Eddig úgy tűnik, valóra vált az álmom, a kisfiammal délutánonként együtt isszuk a zöld smoothie-t, amiben fodros keltől, spenóton át, ananászig minden jó benne van. Na de mi határozza meg, hogy mit fogadnak el a gyerekek és milyen ízt utasítanak el? Hogyan lesz valakiből válogatós gyerek? Tanítható-e az egészséges táplálkozás?

Az ismerős ízeket preferálják

Az evolúciós pszichológusok szerint a gyerekek neofóbiások, elutasítják az új ízeket, textúrákat. Feltételezéseik szerint a neofóbia  azért alakult ki, mert a szervezetnek szüksége van sokféle tápanyagra, vitaminra és ásványi anyagra, ezért lennie kell egy “egyszerű” mechanizmusnak, ami kiszűri a lehetséges méreganyagokat¹.  A rendszer így új íz észlelése esetén szimplán elutasítja azt, ha az ízlelés után nem történik semmi, elmarad a rosszullét, akkor legközelebbi alkalommal már tovább engedi a szűrőn.

A kutatások egybehangzóan kimutatták, hogy egy új íz elfogadásához időre, az új ízzel való minél többszöri találkozásra van szükség².

Legkevesebb 8-10 alkalom után fogadják el probléma nélkül az új ételt³.

Az ismerősség visszavezethető az anyaméhben való életig. A babák sokat kortyolnak a magzatvízből, ami az anya étrendjének ízeit hordozza. Később a szoptatással is bővül a lista, az anya étrendje tehát nagyban befolyásolja a gyerekek későbbi ízpreferenciáit⁴. Egy sokat idézett kutatás szerint azok a babák, akiknek az anyjuk várandósság és szoptatás alatt répalevet ivott, kevesebb fintorral és több pozitív arckifejezéssel fogadták a sárgarépa ízű bébiételt⁵.

Az egészséges életre való nevelést nem lehet túl korán kezdeni. Nem csak a magzat és saját magunk egészsége érdekében érdemes minél frissebb alapanyagokból, minimálisan feldolgozott élelmiszerekből és minél több zöldség, gyümölcsből álló fogásokat választani. Megelőzhetjük vele (elméletben) azt, hogy a gyerekünk válogatós legyen. De ez persze nem elég a siker érdekében.

Szülői minta

A gyerekek utánoznak. Az utánzás fontos az életben maradásukhoz. Azon lehetne vitatkozni, hogy a biológiai szükségletek és mozgásfejlődés szempontjából mely programok veleszületettek és melyek tanultak, de a kulturális mintákat illetően kijelenthetjük, hogy tanult viselkedésről van szó. Utánzással elsajátíthatók az étkezési szokások is. A gyerekek monitoroznak minket, felnőtteket, és azt fogják elfogadni, amit a szülő tányérján is látnak⁶. Nem várhatjuk el tőlük, hogy megegyék a brokkolit és a spenótot, ha mi csokipudingot vagy pizzát eszünk.

Az első lépés, hogy jó példát mutassunk nekik. A sokféle étel elfogadásától kezdve egészen addig, hogy az étkezés milyen módon zajlik.

Ha a szülők a TV előtt ülnek a nappaliban, akkor a gyerekektől sem várható el, hogy evés közben nyugodtan üljenek az etetőszékben.

Azt is meg kell tanítanunk, hogy melyek az elfogadható és nem elfogadható viselkedésformák étkezés közben. Ha azt látja a gyerek, hogy a család minden nap az asztalnál ülve vacsorázik, a szülők sokféle ételt esznek, akkor számára is természetes lesz.

Saját tapasztalatból is meg tudom erősíteni a fent leírtakat. Habár a kisfiam még csak hét hónapos, láthatóan többet eszik, ha ugyanazt az ételt eszem, mint ő. Én majdnem minden reggel zabkását reggelizem, de neki más-más ételeket szoktam felkínálni, hogy ismerkedjen az új ízekkel. Néha nagyon látványosan nézi mi van előttem és mi van ő előtte. Amikor nem ugyanazt esszük, akkor kevesebbet fogyaszt, de amint becsatlakozom és én is elkezdek például egy zellerszárat rágni, hirtelen megjön a kedve hozzá. A tekintete vándorol a szám, a kezemben tartott étel és a saját étele között. Persze nem csak azt nézi, hogy mit eszem, még azt is meg kell tanulni, hogyan kell rágni és le is nyelni az ételt, de nagyon jó úton halad. Nagyon érdekes részese lenni egy ilyen mindennapi folyamat elsajátításának.

Hallgass a hasadra!

Veleszületetten képesek vagyunk érzékelni, mikor vagyunk tele és mikor vagyunk éhesek⁷.

A babák neme, temperamentuma, születési ideje és súlya azonban minimálisan hatással lehet minderre. Egy 2011-es kutatásban⁸ a babák egyéni tulajdonságait és étkezési jellemvonásait hasonlították össze. A fiú babák a lány babákhoz képest nagyobb étvággyal rendelkeztek, azonban a teltségérzetet kevésbé tudták kommunikálni. A koraszülött babáknak kisebb étvágyuk volt, lassabban ettek és gyorsabban reagáltak a teltségérzetre az időre született babákhoz képest. Az anyatejes babák összességében nagyobb étvággyal rendelkeztek, de kevésbé voltak érzékenyek a teltségérzet felismerésére, mint a tápszeres babák⁸.

A fenti és még nagyon sok hasonló kutatásból is az rajzolódik ki, hogy mindenkinek az étvágya és teltségérzete a sajátja és nem másé. Nagyon fontos, hogy az étkezés stresszmentes legyen. A gyerekek megérzik, ha a szülő azon stresszel, hogy a gyerek vajon eszik-e eleget vagy esetleg túl sokat eszik.

Étkezési zavarokhoz vezethet, ha a szülő túlságosan irányítani szeretné az étkezést⁹.

Jobb, ha elfelejtjük a “Csak még egy falatot” vagy “Edd meg, ami a tányérodon van” mondatokat, amelyekkel egy életre megbélyegezhetjük gyermekeink evéshez való viszonyát.

Válogatós gyerekek márpedig léteznek

Persze létezik olyan is, hogy minden próbálkozásunk és jó példamutatásunk ellenére sem jutunk előrébb és a gyerek még mindig csak a sültkrumplit kéri. Ilyen esetben érdemes tovább kísérletezni és kis lépésenként haladva kitapogatni milyen zöldségeket és gyümölcsöket szeret az adott gyerek.

Legyen minél több lehetősége választani (az eredetileg preferált ételen kívül), kínáljunk sokféle friss ételt, mindig legyen otthon sok gyümölcs és zöldség, amiből választhat. Ha bevonjuk a gyerekeket az étel elkészítésébe, akkor nagyobb kedvvel kóstolják meg. Próbáljunk egy egyszerű smoothie-val kezdeni, amit a gyerekek teljesen egyedül, minimális szülői segítséggel is el tudnak készíteni. A sikerélmény a konyhában is fontos.

Sokat segíthet még, ha hasonló korú gyereket lát sokféle ételt fogyasztani. Unokatesók, ismerősök gyerekei, ovis társak. Itt szintén az utánzás jön szóba, szeretik leutánozni a többi gyereket.

Amennyiben valóban változtatni szeretnénk a gyerekeink étkezési szokásain azt kis lépésekben de magabiztosan és bizalommal érdemes folytatni. A gyerekekkel is fontos beszélni arról, hogy miért nem jók az addigi szokások, miért nem egészséges a sültkrumpli és miért szeretnénk változtatni. Ha bevonjuk őket a folyamatba, akkor kisebb lesz az ellenállás.

Útravaló

A gyerekeknek kisbaba kortól szükségük van időre ahhoz, hogy megszokják és megszeressék az új ízeket és textúrákat. A hozzátáplálás kezdetén érdemes minél sokszínűbb ételeket és minél többször felkínálni. Az is nagyon fontos, hogy az evés helyét, módját illetően a szülőktől jó példát lássanak a gyerekek. Etetések során minden figyelmünk legyen a gyereken és vegyük észre, ha kér még vagy befejezte az evést. Kisbaba kortól kezdve részt vehetnek az ételek elkészítésének folyamatában, már főzés során is rengeteg szaggal ismerkedhetnek. Mindezek elősegítik a helyes és egészséges étkezésre való nevelést.

Nektek milyen tapasztalataitok vannak, az anyák és babák ízpreferenciája hasonló? Vagy inkább az apák ízvilágát kedvelik a gyerkőcök? Kinek volt olyan tapasztalata, hogy a várandósság alatt imádott ételt a baba is nagy élvezettel ette?

Hivatkozások

1. Rozin, P. (1976). The selection of foods by rats, humans, and other animals. Advances in the Study of Behavior, 6, 21-76.
2. Sullivan, S. A., & Birch, L. L. (1990). Pass the sugar, pass the salt: Experience dictates preference. Developmental psychology, 26(4), 546.
3. Mennella, J. A., Nicklaus, S., Jagolino, A. L., & Yourshaw, L. M. (2008). Variety is the spice of life: strategies for promoting fruit and vegetable acceptance during infancy. Physiology & behavior, 94(1), 29-38.
4. Beauchamp, G. K., & Mennella, J. A. (2011). Flavor perception in human infants: development and functional significance. Digestion, 83(Suppl. 1), 1-6.
5. Mennella, J. A., Jagnow, C. P., & Beauchamp, G. K. (2001). Prenatal and postnatal flavor learning by human infants. Pediatrics, 107(6), e88-e88.
6. Fisher, J. O., Mitchell, D. C., Smiciklas-Wright, H., & Birch, L. L. (2002). Parental influences on young girls’ fruit and vegetable, micronutrient, and fat intakes. Journal of the American dietetic association, 102(1), 58-64.
7. Peterson, W. J., & Schilling, L. (2017). Born to Eat: Whole, Healthy Foods from Baby’s First Bite. Simon and Schuster.
8. Llewellyn, C. H., van Jaarsveld, C. H., Johnson, L., Carnell, S., & Wardle, J. (2011). Development and factor structure of the Baby Eating Behaviour Questionnaire in the Gemini birth cohort. Appetite, 57(2), 388-396.
9. Brown, R., & Ogden, J. (2004). Children’s eating attitudes and behaviour: a study of the modelling and control theories of parental influence. Health education research, 19(3), 261-271.