A szülőknek nem a kedvenc időtöltése a pelenkacsere. A legtöbb baba mocorog, forgolódik, kiabál, sír, a nagyobbak elfutnak és általában semmivel sem tudjuk őket meggyőzni arról, hogy egy kis együttműködés után folytathatják a játékot. A jó hír, hogy ennek nem kell így lennie és egy kis szülői szemléletváltással máris egy csodás közös tevékenység és kapcsolódás lehet a gyermekünkkel.

Miért ilyen nehéz a pelenkacsere?

A babák mozgásra és kíváncsiságra születnek. Ez a két dolog nagyon fontos ahhoz, hogy a lehető leggyorsabban tanuljanak a világunkról. És mint tudjuk, az első néhány évben a későbbi évekhez képest arányosan sokkal többet fejlődnek és tanulnak, nem csoda tehát, hogy pelenkázás közben sem hagyják abba a kíváncsiskodást.

Nem tudják kikapcsolni a mozgásfejlődésüket a pelenkacserék idejére. A tipegők pedig nem tudják szüneteltetni, hogy “teszteljenek” minket és a türelmünket, hiszen kíváncsiak és igyekeznek megérteni, hogy mire hogyan és miért épp úgy reagálunk.

Akkor “működik jól” egy tipegő, ha feszegeti a határokat és tanulmányozza meddig mehet el, mi az a határ, amit már nem engedünk neki túllépni.

Ez gyakran azzal jár, hogy minden egyes pelenkázás alkalmával háromszor elfut, hiszen azt várja, hogy világos határokat állítsunk (természetesen ez akkor leghatásosabb, ha mindezt szeretettel tesszük, nem pedig kiabálással és feszülten). Szeretetteljes fegyelmezés témában ITT és ITT olvashattok tippeket.

A mozgásfejlődésen és a kíváncsiskodáson túl van még egy dolog, ami a nehéz pelenkázások hátterében áll. Amire a legkisebbek és a totyogók is vágynak: a szülő teljes figyelme. A figyelmünket szeretnék kivívni és kapcsolódni szeretnének, viszont nem tudják, hogyan adják tudtunkra.

Van megoldás

Bízom benne, hogy a fentiek alapján kicsit tisztábban látszik, hogy miről is szól a babáknak a pelenkázás illetve, hogy ők hogyan éreznék jól magukat a szituációban.

Szükségük van szabad mozgásra (amennyire ezt kivitelezni tudjuk):

A forgolódó babának nyugodtan engedjük meg, hogy átforduljon vagy négykézláb legyen. Egy kis gyakorlás biztosan kelleni fog a részünkről, de valóban nem szükséges háton feküdniük ahhoz, hogy tisztába tegyük őket.

Ez természetesen nem mindig könnyű. Tapasztalatból tudom, hogy amikor sietünk valahová vagy tudjuk, hogy az idősebb gyerekünknek szüksége van ránk, akkor nehéz lelassítani. Biztosan lesznek olyan pelenkacserék, amikor nem tudjuk őket hagyni szabadon mozogni és felfedezni, ez tény. De igyekezzünk nem sietni és “adjuk meg a módját” a pelenkázásnak.

Tipegőknél a földön is kijelölhetünk egy helyet, ahol pelenkázó alátéten kicseréljük a pelusukat. Így akár állhatnak is közben, segíteni tudnak azzal, hogy emelik a lábukat. Legtöbbször szeretnének a részévé válni annak, ami történik velük, szeretnek együttműködni.

A szabad mozgás lehetősége tehát nagyon fontos a baba számára. De ha csak ezt adnánk meg nekik, könnyen káoszba fordulna a tevékenység és még kevésbé lenne kedvünk hozzá.

Szükségük van kapcsolódásra, a szülő figyelmére:

A pelenkázás egy intim tevékenység, ami kiváló alkalom arra, hogy megteremtsük a közelséget és bizalmat.

Egy erre kijeölt helyen érdemes végezni, ahol a baba ismeri a környezetet, ahol számít rá, hogy mi fog történni és meg tud nyugodni.

Sokszor írtam róla, hogy a babának majdhogynem biológiai szükséglete, hogy a szülőből töltekezni tudjon. A mi közelségünk és teljes figyelmünk segít neki az érzelmi szabályozásban.

Egy pelenkázás vagy egy fürdetés során tehát nem csak az a cél, hogy megoldjuk a feladatot, hanem az is, hogy töltekezni tudjanak belőlünk és mélyüljön a kapcsolat a baba és a szülő között.

Útravaló

A pelenkázás is egy olyan tevékenység, amelyeket, ha nyugodtan és ráérősen csinálunk, minél jobban bevonva a babát, akkor a baba egyre többet megmutat majd magából és lassacskán előbújik egyedi személyisége. Ő is élvezni fogja a pelenkázást, hiszen tudja, hogy nekünk abban a helyzetben csak ő számít. A pelenkacsere is minőségi idővé válhat, ha teszünk érte.

És bónuszként, a baba rengeteget tanulhat közben. Amikor beszélünk hozzá, amikor minden mozdulatnál előre elmondjuk neki, hogy mi fog történni, ő mindvégig tanulja a nyelvet.

Nézd, kiveszek egy törlőkendőt, hú ez kicsit hideg lesz, mert nedves a törlőkendő, na most rád adom a száraz pelenkát – ha ezeket napi többször hallja, egész gyorsan megtanulja melyik szó, melyik mozdulathoz köthető. Persze nem kell végig beszélnünk, az nekik sem jó és a mi fejünk is zúgna a nap végére, de érdemes őket bevonni, amennyire tudjuk és ennek egy módja a beszéd.

Ahogy nőnek, egyre többet tudnak majd segíteni is. Kiveszik a törlőkendőt vagy előveszik a krémet, pelust választanak. Ezt nagyon élvezik a gyerekek. Gondoljunk csak bele, a gyereknek, aki az önállóságát igyekszik fejleszteni és mindenben részt akar venni, amit csak lát maga körül, ez egy csodás lehetőség a tanulásra is és arra is, hogy kicsit kizökkenjen a pörgésből és pihenni tudjon.

Ezzel a rövid gondolatmenettel remélem sikerült kicsit más perspektívába helyezni a pelenkacserét és a hasonló gondozási tevékenységeket. Ezekre fontos emlékezni, mert azt tapasztalom, hogy szülőként könnyen beleveszünk a mindennapokba, egy sor altatás, pelenkacsere, ruhacsere, etetés után másnap kezdődik az egész elölről.

Könnyű elfelejteni közben, hogy a fontosabb, nagyobb kép az az, hogy a baba autonómiáját, kíváncsiságát támogassuk, hogy magabiztos, kiegyensúlyozott gyermek és felnőtt válhasson belőle.