Két hónaposan kezdtük önálló alvásra tanítani, amennyire lehet, sírás mentes módszert szerettünk volna, ami a gyermek igényeit és tempóját veszi figyelembe. Négy hónapos korára megtanult önállóan, egyedül elaludni a kiságyában. Most a saját tapasztalatainkat osztom meg, más babánál, más családnál, más helyzetben nem biztos, hogy ugyanígy működe az önálló alvásra tanítás.

Az első babával az első hónapokban szinte semmit nem aludtunk, nagyjából 14 hónapos koráig gondok voltak az altatással, nehezen altatható baba volt, aki gyakran kelt éjszaka. Sok-sok kutatás és utánajárás, próbálgatás után megtaláltuk a probléma megoldását, elkezdett helyrejönni az alvása és zombi-szülőkből újra emberekké váltunk.

A második babával már szisztematikusan, az elejétől figyeltünk néhány dologra. Tudtam melyek a legfontosabb elemek ahhoz, hogy hosszú távon jó alvó legyen és a körülményekhez mérten, önállóan aludjon el.

Rövid verzió:

• Szükség volt napirendre: minél fiatalabb kortól kezdve, annál jobb
• Szükség volt altatás előtti rutinra, ami szent
• Szükség volt bizalomra a gyermek iránt
• Szükség volt kitartásra és fegyelemre saját magunkkal szemben

0-2 hónapos kor

Második baba révén az első hetekben nem volt idő és lehetőség arra, hogy egyből kiságyban altatással próbálkozzunk. A nagyra, az ő érzelmi világára fókuszáltunk első sorban, hogy minél hamarabb megszokja, hogy eggyel több gyerek van a családban, mint korábban.

Ezért az első 6-8 hétben a kicsi napközben hordozó kendőben aludt rajtam. Így nem volt szundi előtti rituálé sem. Amikor láttam, hogy fáradni kezd, magamra vettem és hamar el is aludt.

Az esti alvásnál már az elejétől figyeltünk arra, hogy legyen egy elalvás előtti rituálé. Rövid fürdés, krémezés, szoptatás, ének és kiságyba rakás. 

Meglepő módon az első pár napban ennyi kellett az elalváshoz.

Majd jött néhány nehezebb hét, ami újszülötteknél teljesen rendben van és számítottunk is rá. Még szokják a külvilágot, ezért igyekeztünk segíteni neki, hogy a lehető legkevesebb kellemetlenség érje és minél gyorsabban el tudjon aludni.

A sok-sok utánajárás, szakirodalom szerint 3 (maximum 4) hónapos korig nagyjából mindegy hol és mikor alszik a baba. De amint elkezd nyitottá válni a külvilág megismerésére, egyre nagyobb igénye támad a szokások kialakítására is. Ez megmutatkozik például abban, hogy megszokott helyen könnyebben elalszik.

Én úgy döntöttem (legfőképp a hordozás miatti hátfájás miatt), hogy 2 hónapos korában elkezdem neki kis lépésekben, gyengéd módszerekkel megtanítani azt, hogy az alvás egy bizonyos helyen történik: a kiságyban. És megismertetem vele, hogy az elalváshoz nem feltétlenül szükséges a szülő aktív segítsége.

Két lépés előre, egy hátra

Először is szükség volt egy fix elalvás előtti rituáléra. Megbeszéltem magammal, hogy akármi van, azokon a bizonyos lépéseken végig kell menni, hiszen ezek jelzik a babának, hogy alvás következik. Ő még nem érti a szavakat, viszont azt hamar megtanulja, hogy a pelenkázás-függöny elhúzás-ének szekvencia az alvás előtt szokott történni. 

A következő lépésben ezt muszáj volt betartanom. Bevallom, néha nehéz volt. Főleg olyankor, amikor napok óta úgy éreztem, hogy semmit sem használ és a gyerek nem érti, nincs kedve egyedül aludni, hiába csinálom a rituálét, a végén úgyis szoptatás közben fog elaludni.

Sokszor így éreztem, de amikor elkezdtem kihagyni lépéseket vagy gyorsítani a folyamatot, olyankor néhány napon belül kezdett eluralkodni a még nagyobb káosz. 

Ez jó jel volt, hogy visszatérjek a rutinunkhoz és elhiggyem végre, hogy ténylegesen vitális részét képezi a nyugodt altatásnak. El kellett hinnem, hogy hosszú távon megéri majd.

Azokon az estéken, amikor első próbálkozásra nem ment és sírni kezdett kiságyba fektetés után, valahogy könnyű volt “elengedni”. Valószínűleg segített az a tudat, hogy még nagyon picike és ha azt jelzi, hogy neki ez nem komfortos, akkor picit sem erőltetem, hanem teljesen felhagyok a “tanítással” aznapra. Könnyű volt elfogadni, hogy holnap egy új nap lesz és attól, hogy ma nem sikerült, holnap újra meg fogjuk próbálni. 

Bíztam a módszerben, hogy következetességgel és kitartással menni fog. 

Ez nagyon nehéz tud lenni. Visszagondolva, az első gyermekemmel sok kétely volt bennem. A rengeteg “jó” módszer közül nehéz volt választani, nehéz volt elhinni, hogy valamelyik tényleg beválik, ha kitartóak vagyunk. 

Bizalom a baba és a módszer iránt

A fenti szemlélettel, sikerült megtanítani önállóan elaludni négy hónapos korára. 

Ez mit NEM jelent:

• nem jelenti, hogy minden alkalommal egyedül aludt (alszik) el
• nem jelenti, hogy azóta sosem szoptattam vagy ringattam álomba

Azzal, hogy minden altatás során teret biztosítottunk neki, hogy bíztunk a képességeiben, hogy képes önállóan elaludni, lehetőséget kapott arra, hogy önnyugtató módszereket fejlesszen ki.

Minden kiságyba rakás után adtam neki egy kis időt. Amíg nyöszörgött, forgolódott, nem léptem közbe. Néha sokáig helyezkedett, időnként sírdogált is (egy-egy sírás, rövid ideig, hosszabb csenddel, helyezkedéssel váltakozva). 

Figyeltem a sírását, nyöszörgését. Néha az első után tudtam, hogy ez olyan sírás, ami után biztosan nem lesz önálló alvás. Olyankor azonnal felvettem és igyekeztem segíteni neki. Máskor, néhány nyösszenés után helyezkedett kicsit és már aludt is.

Úgy gondolom ez a bizalom azt is eredményezte egyben, hogy nyugodt tudtam maradni. A nyugalmamat pedig ő is érezte, hiszen a babák teljesen ránk vannak hangolódva. Érzik minden érzésünket, rezdülésünket. Az alvás körüli nyugalmam segített neki az ellazulásban.

Sokszor abba a hibába esnek a szülők (én is elkövettem első gyermekesként), hogy altatáskor feszültek lesznek és az izgalom, még ha igyekeznek titkolni is, érződik rajtuk. A gyermek érzi, izgága lesz, felpörög, sírni kezd.

Bármilyen korú gyermeket próbálunk altatni vagy önálló alvásra tanítani, a legfontosabb, hogy legyünk számukra mi a modellek. Mutassuk meg nekik mit kellene érezniük.

Ha nem vagy fáradt, játszd el, hogy leragad a szemed. Ha a gyermeket magad mellett altatod, színleld az alvást, ha ringatod, legyen annyira lassú a ringatás, mintha majdnem te is elaludnál 🙂 

Jelenleg

Most 10 hónapos, nappal és este is önállóan alszik el (cumi, ujjacska és egyebek nélkül). Egy kisebb fajta alvóka van a lepedőre terítve és egy plüss van mellette az ágyában.

Heti egy-kétszer, amikor fáradtabb, igényli, hogy kicsit tovább tartsuk kézben és szinte alvó, de még valamennyire azért éber állapotban tegyük le. Ilyenkor még helyezkedik kicsit és el is alszik. 

Nagyszülőknél, más környezetben is egyedül alszik el.

Úgy gondolom, hogy ez nagyon nagy részben köszönhető annak, hogy korán és a baba tempóját figyelembe véve kezdtük önálló alvásra tanítani. Minden nap megadtuk a lehetőséget arra, hogy önnyugtató technikákat fejlesszen ki és ezáltal egyedül aludjon el.

FIGYELEM: Vannak esetek, amikor a szülő mindent megtesz és a baba mégsem képes átaludni az éjszakát vagy nehézségeik vannak az altatással. A baba alvása rengeteg tényezőtől függ, a baba temperamentumától, veleszületett adottságaitól kezdve a szülő aktuális lelkiállapotán, támogatottságán át az adott környezeti körülményekig.

Amennyiben a családnak nehézségeik vannak és a baba altatása megnehezíti a mindennapokat és kihatással van a szülő(k) mentális vagy fizikai állapotára, a család és párkapcsolat működésére, akkor mindenképpen érdemes a család és/vagy szakember, alvástanácsadó segítségét kérni, hogy a tünetek minél előbb kezelésre kerüljenek és a probléma ne erősödjön, ne terjedjen ki más területekre.

Személyre szabott altatási tanácsadás keretein belül segíteni tudlak a gyermeked altatási nehézségeinek áthidalásában, hogy öröm legyen az esti altatás és utána még egy kis időd is maradjon magaddal foglalkozni! 🙂