Minden szülő számára ijesztő téma, de legalább ugyanennyire fontos beszélni róla. Minél tovább hárítjuk, annál később tudjuk elkezdeni aktívan védeni őket. A cikkben írok arról, mit tehet a szülő az első naptól, hogy megvédje gyermekét. Hogyan és mikor beszéljünk a gyerekeknek erőszakról, a testükről, a kölcsönös beleegyezésről és arról, hogy mi nem elfogadható viselkedés a társuk vagy egy felnőtt részéről?

0-2 éves kortól: Az alapok, amire építeni lehet

A babákat akarva-akaratlanul, születésüktől kezdve tanítjuk arról, hogy a testükkel hogyan bánjanak és hogyan bánhatnak vele mások. (A leírtak természetesen idősebb gyerekekre is vonatkoznak, ha nem első naptól így neveltük őket, nem késő váltani és elkezdeni.)

Véssük eszünkbe, hogy minden mozdulatunknak üzenete van. A gyermek teste csakis a sajátja. A szülőnek ennek megfelelően kell viselkednie és tiszteletben kell tartania azt.

Amikor a szülő minden alkalommal előre szól, mielőtt a babához ér, azzal a gyermekben elülteti ennek a tudásnak a morzsáit. Mosdatásnál például, a legkisebb babának is szólnunk kell, hogy milyen testrészét fogjuk megmosni, pelenkázásnál szintén: minden lépést előre érdemes közölni vele.

Ez a hozzáállás a szülőnek is segít, hiszen egyre inkább természetessé válik, hogy a gyermek testét tiszteletben tartsa.

Később, ahogy nő a gyermek, érdemes kérni ahelyett, hogy utasítanánk, hogy megmossa a fogát vagy öltözzön fel. Egy tipegőnél tökéletesen működik, ha megkérjük, hogy vetkőzzön le fürdés előtt. Ezzel érvényesítheti az önállóságra való törekvéseit is és érzi, hogy tiszteletben tartjuk a testét. Nem nyúlunk csak úgy hozzá és kezdjük el vetkőztetni. Természetesen, ha nem tudja vagy nem szeretné egyedül csinálni, segítünk neki, de fontos, hogy minden esetben szólunk neki.

Nincs kötelező puszi vagy ölelés

Pici babákat és gyerekeket az emberek hajlamosak csak úgy felkapni, megpuszilgatni vagy csiklandozni. A szándék lehet jó, viszont ez a viselkedés azt üzeni a gyereknek, hogy a felnőttek bármit megtehetnek vele, az ő testével, annak ellenére, hogy ő maga, hogyan érez.

Számtalanszor történik olyan, hogy a család minden jóindulatával kéri a gyereket, hogy menjen, puszilja meg a nagyit. Ezzel nincs baj, ha a gyermek mondhat nemet és ezt tiszteletben is tartják körülötte.

Minél korábban megtanulják, hogy a testük a sajátjuk, ami fölött ők rendelkeznek és bármikor mondhatnak nemet, annál jobb.

Nem elég mondanunk, nem elég szavakkal tanítanunk őket. Nem elég, ha beszélünk erről a gyerekekkel. A cselekedeteink és viselkedésünk sokkal mélyebb nyomot hagy.

A gyerekek nem emlékeznek tudatosan az első három évükre, viszont “zsigeri szinten” sok minden megmarad. Érezni fogják, ha valaki úgy bánik velük, hogy nem tartja tiszteletben a határaikat.

Fontos tehát, hogy a körülöttünk lévőket, nagyszülőket, nagynéniket, nagybácsikat is bevonjuk és kérjük meg őket, hogy beszéljenek a babához. Kérdezzék meg, hogy felvehetik-e. Figyeljék a non-verbális jeleket.

Már a pici babák is képesek jelezni, ha kényelmetlen nekik a szituáció. Sokszor elhúzódnak, van, amikor nem szeretnének kézben lenni, néha több időre van szükségük, mielőtt a nagyi dajkálja őket. Tipegőnél is érdemes kérni, kérdezni, hogy odamegy-e egy puszira és érdemes megvárni a választ.

Szülőként felelősségünk, hogy a gyermekünket megvédjük és képviseljük az érdekeit olyan helyzetekben is, ami esetleg kellemetlen lehet számunkra. Tegyük félre a saját rossz érzéseinket és álljunk ki a gyermek mellett!

Hogyan segítsd tabuk nélkül, a gyerek korának megfelelően a fejlődését és biztonságát?

1 alkalmas interaktív workshop 0-6 éves gyerekek szüleinek a testi tudatosságról, a szexuális nevelés alapjairól, hogy felkészült legyél és válaszolni tudj a nehéz kérdésekre is és felvértezd gyermeked a tudással, hogy a teste csakis az övé.

Tudj meg többet

2-4 éves kor, amikor az alapokra konkrét tudást is építhetünk

Ha a gyermek érzi, hogy ő dönthet a saját teste fölött és a viselkedésünkkel számtalanszor megmutattuk neki, hogy tiszteletben tartjuk a határait, akkor jöhet az explicit, konkrét tudás.

Természetesen továbbra is példát kell mutatnunk, továbbra is érdemes kérni, hogy megtegyen valamit, ahelyett, hogy utasítanánk rá és minden esetben szólnunk kell, ha hozzá érünk.

De ebben a korban már szavakkal is meg tudjuk fogalmazni neki, hogy ki érhet hozzá és mikor. Érdemes beszélni az intim testrészekről és arról, mi az, ami nem elfogadható viselkedés.

Mielőtt belemélyednénk, fontos kitérni a „kérés problémájára”.

„Én vagyok a szülő, nem várhatok rá órákat, hogy elkezdjen fogat mosni”

Természetes, hogy a gyerekek gyakorolják az autonómiájukat. Félelmetes lehet, hogy átadjuk az irányítást és ténylegesen csakis akkor csinálunk bármit a gyermek testével (pl. arcát bekrémezni, ruhát adni rá), ha ő engedélyt ad rá.

El kell beszélgetnünk saját magunkkal és a párunkkal, mik azok a tevékenységek, amelyek elengedhetetlenek a gyermek egészségét illetően és melyek azok, amik nem (annyira) fontosak.

Tegyük fel a kérdést, ha a gyermek nem engedi, hogy bekrémezzük az arcát és ő maga sem szeretné ezt megtenni, tényleg nagy baj, ha ma kihagyjuk? Ugyanez a fogmosással is, sapka felvétellel (feltéve, hogy nem tél van éppen) és hasonlók.

Ha megvan ez a lista, erről beszélhetünk a gyermekkel is, az ő szintjén. Egy orvosi vizsgálat, oltás például valószínűleg nem vita tárgya. Viszont ilyen esetekben is legyünk megértőek, mondjuk el neki, miért fontos a vizsgálat, készítsük fel a részleteire és mondjuk el, hogy mi csakis jót akarunk neki.

Testrészek és elfogadhatatlan viselkedés

El kell magyaráznunk, hogy a nemi szerveikhez nem nyúlhat senki és fogalmazzuk meg, hogy értsék, csak anya és apa fürdetheti (vagy az a néhány, közeli hozzátartozó, akit a család engedélyez és a gyermek is beleegyezett).

Amit a gyermek a saját testével csinál, ismerkedik vele, az rendben van (ebben a korban elkezdődhet a kísérletezés), ez az ő dolga. Érdemes ezt is konkrétan megfogalmazni, hiszen a kisgyermekek nem tudnak a sorok között olvasni.

Nem elég, hogy erről egyszer beszélünk velük. Nem szükséges napi szinten sem, hogy minden fürdetés erről szóljon, de az a cél, hogy a gyerek minél korábban megértse és merjen velünk beszélni.

Érteniük kell, hogy van biztonságos érintés (pl. anya kérdezi, szól, segít mosakodni) és van nem biztonságos, elfogadhatatlan, “nem szabad” viselkedés. Itt érdemes kerülni a jó és rossz/csúnya kifejezéseket, ez összezavarhatja őket, hiszen az érintés, ami nem elfogadható, néha lehet jó érzés számára.

Fogalmazzuk meg világosan, hogy ha valaki a nemi szerveihez próbál nyúlni, az tilos, olyat nem szabad. Soha, semmilyen körülmények között. Ha mégis ilyen történne, mondja hangosan, hogy STOP, EZ TILOS. – Abúzusprevenciós szakemberek szerint ez elrettentheti az elkövetőt, akik általában könnyű célpontokat keresnek. Ha látja, hogy a gyermek felkészült, kapott valamilyen szintű felvilágosítást, nagy az esély rá, hogy meghátrál.

Jó és rossz titkok

Meg kell tanítanunk a gyermeknek, hogy a családon belül nincsenek titkok, nem titkolózunk. A tágabb családdal is fontos beszélni, hogy ne vonják be a gyermeket “jó titkokba”, fehér hazugságokba, hiszen ezzel azt tanítják meg a gyermeknek, hogy a titok nem is olyan rossz, anyának nem kell mindenről tudnia.

Például, csokit adnak a gyereknek a szülők háta mögött, mivel boldoggá szeretnék tenni, de félnek, hogy a szülő nem fogja engedni. Ezért azt mondják a gyereknek, hogy ne mondja el otthon, “legyen ez a mi titkunk”.

4-6 éves kor

Ekkorra már sok mindent megtanult és ért a gyermek, de a szülők dolga nem ért véget.

A fent felsoroltakat érdemes továbbra is követni, érdemes gyakorolni a beleegyezés adását, könyveket keresni a témában. Nagyon fontos tudniuk, hogy attól, hogy valamire engedélyt adtak és beleegyeztek, attól még bármikor visszavonhatják és mondhatnak nemet.

Beszéljünk velük arról, hogy a beleegyezés minden irányba működik és fontos. Ha meg szeretnék ölelni vagy puszilni a társukat, akkor kérdezzék meg előtte és tartsák tiszteletben, ha nemet mond.

Biztonságos emberek

A szülők és a gyermek közösen alakítsanak ki egy biztonsági kört, amibe a szülőkön kívül még néhány közeli személyt vonnak be, akikben a gyerek is megbízik. Ez azért fontos, mert bármi történhet, ami miatt a gyermek nem mer vagy nem tud a szülőtől segítséget kérni, de fontos, hogy legyen kivel beszélnie. Azt is fontos egyértelműen és világosan megfogalmazni, hogy bármilyen téma kapcsán segítséget kérhet tőlük, ők biztosan hinni fognak a gyermeknek és megbíznak benne.

Gyanús emberek és megérzések

A valóságban sokszor nem egyértelmű, hogy ki a “rossz” egy-egy szituációban. Az abúzust elkövetők sokszor családtagok és majdnem minden esetben olyan ember, aki közel férkőzött a szülőkhöz, gyerekhez.

A meséket is segítségül lehet hívni, hogy a gyerekek könnyebben megértsék azt a dolgot, hogy valaki tűnhet jónak, miközben rossz dolgot tesz és rossz szándékai vannak. A közkedvelt Frozen mesében is találhatunk erre példát, de emlékeim szerint majdnem minden tündérmesében és Disney mesében van hasonló karakter.

A lényeg, hogy a gyerek értse, hogy olyanok is tehetnek rossz dolgokat, akiket kedvelünk, szeretünk és ennek ellenére szólni kell anyának/apának és segítséget kell kérni.

Erősítsük bennük, hogy ha rossz érzésük van valakivel kapcsolatban, akkor szóljanak nekünk. Figyeljenek a megérzéseikre. A szülőknek nem tűnik fel minden esetben, ha valaki “fura, gyanús”, de a gyereknek lehetnek rossz érzései vele kapcsolatban. Ezért kiemelten fontos, hogy a szülő tiszteletben tartsa a gyermek testét és megérzéseit. Például, ha a gyermek nem szeretne fagyizni menni a szomszédokhoz, fogadjuk el.

Összefoglaló

Első naptól érdemes kezdeni. A testbeszédünknek, cselekedeteinknek üzenete van. Természetes módon a gyerek azt fogja gondolni, hogy az a normális, amit mi teszünk vele, és ezt bizonyos mértékben általánosítja majd másra is. Ezért fontos, hogy mi is csak engedéllyel érjünk hozzá. Ha nem kezdtük születéstől, akkor nem árt újra “átvenni az alapokat” és elkezdeni gyakorlatba ültetni az új szokásokat.

• Tartsuk tiszteletben a gyermekünk testét!
• Hívjuk fel erre a rokonok figyelmét is és lépjünk közbe, ha azt látjuk, a gyermekünknek kényelmetlen egy-egy helyzet.
• Kornak megfelelően magyarázzunk el mindent, ne legyenek tabuk. Legyünk őszinték, a kérdéseikre mindig válaszoljunk.
• Legyünk nyitottak, megértőek és bízzunk a gyermekekben!

Azoknak a szülőknek, akiknek saját tapasztalata van bármilyen abúzus kapcsán, különösen nehéz lehet. Ha úgy érzik, hogy szükségük van külső segítségre, ahhoz, hogy a gyermekeikkel beszélni tudjanak és fel tudják őket vértezni a megfelelő tudással, keressenek szakembert, pszichológust.

Szülőként feladatunk, hogy informálódjunk, merjünk beszélni a témáról és készítsük fel a gyermekeinket is.

Cikkajánló a témában:

Van jele, ha egy gyerek szexuális erőszak áldozata? – Yelon.hu

Gyerekek elleni szexuális visszaélés. Tények, megelőzés, támogatás – NANE

NANE segélyvonal
Nők és gyerekek elleni erőszak áldozatainak és segítőiknek
Telefonszám: +36 80 505 101

Hogyan segíthetsz a szexuális bántalmazás áldozatának? – Unicef