“Miért tol-, lök el magától a gyerek hiszti közben? Mi okozza, hogy intenzív sírás és érzelmi kitörések alkalmával nem engedi, hogy megnyugtassam?” – teszi fel a kérdést a legtöbb szülő, akinek éppen a tomboló dackorszakot éli a gyermeke. Ez a fajta elutasítás azonban nem jelenti azt, hogy nem szereti a szülőt. Azt viszont nagyon jól mutatja, hogy milyen sokrétű lehet egy-egy érzelmi kitörés és milyen nehezen küzdenek meg a nehéz érzelmekkel. Megmutatom, hogyan támogathatjuk őket sírás közben, még akkor is, ha elutasítanak.

Evolúciósan arra lettünk programozva, hogy gondoskodjunk a gyerekeinről és megvédjük őket. Ezért, amikor eltaszítanak maguktól vagy olyasmit mondanak, hogy “Hagyj békén!”, “Menj innen, nem akarlak látni!”, “Nem szeretlek!”, akkor megbántva érezhetjük magunkat. Az elutasítás fájhat és könnyen magunkra vehetjük.

Az érzelmek hevében ilyenkor sok szülő hátat fordít és sértetten kimegy a szobából, azonban ez olajat önthet a tűzre és tovább nehezítheti a kisgyermekek számára, hogy megküzdjenek az érzelmeikkel.

Mi zajlik hiszti közben?

Az érzelmi kitörések olyankor jelentkeznek, amikor a gyerekek idegrendszere túlingerlődik vagy egyensúlyhiány áll be a biológiai szükségletekben (pl. túl zajos a környezet, túl sok a szociális inger, betegség motoszkál benne, fáradt, éhes, stb).

Röviden fogalmazva, hiszti közben az agyuk veszélyhelyzetet jelez és arra törekszik, hogy helyreálljon az egyensúly. Mivel 3,5-4 éves korig az önszabályozásuk nagyon éretlen, így ez a vészjelző a hangos sírás, kétségbeesés, földön fekvés és sokszor csapkodás, rombolás szokott lenni. 

Az agyuk tudatos gondolkodásért és kontrollért felelős része (ami egyébként is fejletlen még), annyira sem működik, mint egyensúlyi állapotban. Ilyenkor tehát nem elérhetőek érvekkel, meggyőzéssel, zsarolással és sokszor a logikusnak tűnő ölelést, szeretgetést is elutasítják a szülő részéről. 

Ennek az elutasításnak egy részről az az oka, amit fent említettem, hogy nem logikusan gondolkodnak hiszti közben. A másik, nagyon érdekes oka pedig, hogy ha hagynák, hogy idejekorán megnyugtassuk őket, akkor nem tudnák kiadni magukból a felgyülemlett feszültséget és nem tudna helyreállni az idegrendszer egyensúlya. Mindezt természetesen nem tudatosan teszik. Nagyon hasznos számukra, ha az érzelmi kitörések első fázisában hagyjuk, hogy kiadják magukból a stresszt.

Hogyan támogasd?

A nehéz érzelmekkel küzdő kisgyerekek nagyon rosszul érzik magukat hiszti közben. Néha úgy tűnik, hogy direkt csinálják, csak azért, hogy elérjék a céljukat, azonban ez nem így van. Nem szabad ilyenkor büntetni őket, nem szabad magunkra venni az elutasítást és végképp nem szabad viszonozni az elutasítást.

Az egészséges érzelmi fejlődésük érdekében a szülő legfontosabb feladata minden nap a gyerek életében, különösen a nehéz érzelmek feldolgozása során, hogy megtartsa a gyereket. 

Ez annyit jelent, hogy a jelenlétünkkel, az értő figyelmünkkel, együttérzésünkkel, érdeklődésünkkel és szeretetünkkel vagyunk mellette, miközben szabályozzuk a saját érzelmeinket. Megmaradunk nyugodt, kiegyensúlyozott biztonsági hálónak és nem hagyjuk, hogy minket is elsodorjanak az érzelmek.

Felnőttként már érett önszabályozással kellene rendelkeznünk, ami való igaz, hogy kevésbé működik, amikor fáradtak vagy ingerültek vagyunk, de tudnunk kell megtartani a gyereket és nem szabad rápakolnunk a mi nehéz érzelmeinket is. A gyerekek a saját érzelmeikkel sem bírnak el, nem szabad elvárnunk tőlük, hogy a mi érzelmi terheinkkel is megküzdjenek, hiszen nem képesek rá.

Türelmes szülők és Triggereink

online workshop

Szó lesz az érzelmi múltunkról, tanult mintáinkról. Beszélünk érzelemszabályozásról és arról, hogyan őrizhetjük meg hosszú távon a türelmünket és, hogy mit tegyünk, hogy minél kevésbé romboljuk a gyerekünkkel való kapcsolatot, amikor teljesen elfogy a türelem.

Tudj meg többet ↗

A hiszti és sírás, mint jelzés a szülőnek

Sokan máig úgy gondolják, hogy az érzelmi kitöréseket ignorálni kell vagy a szobájába kell küldeni a gyereket, amikor nem megfelelően viselkedik, azonban ez téves elképzelés és mindkettő az érzelmi bántalmazás egy formája. 

A tradicionális nevelési elvek szerint nem vették figyelembe a gyerek viselkedése és “rosszalkodása” mögött megbújó érzelmeket vagy kielégítetlen szükségleteket, de ma már tudjuk, hogy a gyerekek erős érzelmeinek és a viselkedésüknek jelző funkciója van. 

Amikor a szülő azt tapasztalja, hogy alakulóban van egy érzelmi kitörés, érdemes feltenni néhány kérdést: “Vajon kielégítetlen szükségletek (éhség, szomjúság, szülővel való kapcsolódás) okozhatják? Vagy túlingerlődött, netán olyan erős érzelmeket élt át, amelyekkel nem tudott egyedül megküzdeni?”

A sírás (még akkor is, amikor ellök magától): segítségkérés. Arra van szüksége, hogy biztonságban kifejezhesse az érzelmeit, kiadhassa magából a feszültséget és utána lehetőséget kapjon a szülő karjaiban megnyugodni. 

Akkor tudunk gyengéd módszerekkel, érzelmi biztonságot adva nevelni, ha magunk is elhisszük, hogy a gyerekek csakis annyira tudnak jól viselkedni, amennyire éppen jól érzik magukat. És csak akkor tudnak együttműködni, kooperálni velünk, amikor az érzelmi raktáraik fel vannak töltve és kielégítettek nemcsak a biológiai szükségleteik, hanem az érzelmi, kapcsolódási szükségletük is.

Ha érdekel a téma:
Igenközpontú nevelés: Bátorság, kíváncsiság és rugalmas ellenállási képesség fejlesztése

Dackorszak kisokos

családtámogató program és videókurzus

Segít tudatosabban és nyugodtabban kezelni a kisgyermekes élet adta kihívásokat.

Tudj meg többet ↗