Amikor nem alszik a baba, nehéz elaltatni vagy gyakran ébred, túl sokat sír vagy nehezített a szoptatás vagy hozzátáplálás, a szülők gyakran azt a tanácsot kapják a környezettől, hogy majd kinövi. Ez a tanács nagyon félrevezető tud lenni és oda vezet, hogy a család akkor kér segítséget, amikor a probléma már állandósult vagy sokat romlott a helyzet. További gyakori tévhit, hogy a gyerekkel csak egy bizonyos kor után tudnak érdemben foglalkozni a szakemberek. Azonban ez is félrevezető, hiszen 3 éves kor előtt is rengeteg lehetőség van arra, hogy megoldódjanak a nehézségek és boldog, egészséges kapcsolat alakuljon ki a gyermek és szülei között.

Miért foglalkozzunk a csecsemőkori alvási/etetési nehézségekkel?

A család saját döntése, hogy kérnek-e külső segítséget vagy megbírkóznak a nehézségekkel a szűkebb körük támogatásával.

Érdemes mérlegelni a helyzetet. Amikor a babát nehéz altatni vagy nagyon keveset, szinte semmit nem alszik vagy eszik, az hosszútávon nagyon kimeríti az édesanyát és az egész családot. 

A kimerültség hatására egy sor testi tünet is jelentkezhet és nem elhanyagolható a mentális fáradtság, ingerültség, rossz közérzet és az sem, hogy ilyenkor a legtöbb anya megkérdőjelezi anyai minőségét is “Milyen anya vagyok én, hogy elaltatni sem tudom?”. 

Ez a folyamat nem mindenkinél egyformán zajlik, érdemes észben tartani, hogy

az anya testi és lelki állapota kihatással van a gyermek állapotára és a közös kapcsolódás mértékére, minőségére is. 

Egy-egy nehéz spirálba bekerülve gyakori, hogy a szülők kevésbé szenzitíven reagálnak a gyermek jelzéseire. A korai kapcsolat kialakulása és mélyülése azonban nagyban függ a szenzitivitástól, hogy a szülők mennyire elérhetőek érzelmileg. 

A tünetek pszichés oldala

Az anya fizikai és lelki jólléte, érzelmi elérhetősége nagyon fontos a gyermek lelki fejlődése szempontjából, így nem szabad háttérbe helyezni.

Az alvás, evés és sírással kapcsolatos nehézségek az anya, szülők és csecsemőik lelki állapotát is jelezhetik. Nagyon szerteágazó okaik lehetnek, melyek időnként a szülők gyermekkorában, a várandósság lefolyásában, máskor a szülés körüli történésekben vagy a korai baba-mama/baba-apa kapcsolat alakulásában találhatóak meg. 

Az időszakos problémákat a családok egyedül is képesek megoldani, tényleges változást elérve, máskor a probléma eltűnik, de későbbi életkorban akár más területen, testi vagy pszichés tünet formájában szintén jelentkezhet a gyermeknél. 

Amikor a tünetek hosszabb időn át fennállnak, például egy altatási nehézség kapcsán, az hosszútávon befolyásolhatja a szülő-gyerek kapcsolatot.

Hiszen folyamatos a nehézség, az összezörrenés: a gyerek sír a kiságyban, az anya úgy érzi nem tudja megnyugtatni, megkérdőjelezi saját magát és a gyermekét is, “Miattam nem alszik, én csinálok valamit rosszul? “Miért ilyen a gyerekem, direkt csinálja, hogy engem bosszantson?”. Mindezek a háttérben történő lelki folyamatok miatt elhúzódhat a probléma, akár mélyülhet is.

Ugyanígy történik étkezési gondok körül, amikor az anya azt tapasztalja nap, mint nap, minden étkezésnél, hogy semmit nem fogad el a gyerek és két falatnál többet nem hajlandó enni, az a baba-mama kapcsolatra is kihat és a szülő szintén megkérdőjelezi saját magát. Ezekkel a terhekkel nehéz egyedül megküzdeni. 

Ilyen esetben például a szakember és a család közösen, több oldalról közelítik a nehézséget, megnézik a családi szokásokat, a gyermek fejlődési adatait, a hozzátáplálás menetét és mindezek alapján lehetséges megoldási útvonalat keresnek.

A praktikus szempontokat figyelembe véve pedig a rövid és hosszútávú előnyöket is érdemes számításba venni. A korai nehézségek áthidalása megalapozza az egészséges alvási vagy táplálkozási szokások kialakulását.

Mikor érdemes pszichológushoz vagy szülő-csecsemő konzulenshez fordulni?

Érdemes észben tartani, hogy a kisgyermekek viselkedése és tünetei csak a családdal együtt értelmezhetőek, így egy közös gondolkodást, okfejtést érdemes elképzelni, ahol a szülőkkel együtt zajlik a konzultáció.

A pszichológiai módszerek nem azonnal fejtik ki a hatásukat, általában hosszabb folyamat a problémák gyökeréig eljutni. Gyakran látjuk, hogy a szülők saját gyerekkora, személyisége és a jelen történései is szerepet játszanak a jelenlegi érzelmeik, viselkedésük és babájukkal való kapcsolat és bánásmód alakulásában, ezt tekintve természetes módon a nehézségek kezelése sem azonnali hatású.

1 éves kor alatt és 3 éves korig főként szülő-csecsemő konzulens véleményét kérhetjük

• Ha a védőnővel és gyermekorvossal történt egyeztetések során a család arra jut, hogy a gyermek tünetei és viselkedése mögött nincs organikus ok, pl. nem reflux, ételérzékenység, allergia és egyebek okozzák a sírást, etetési vagy alvási nehézségeket 
• Ha a nehézség 3 hétnél régebb óta fennáll 
• A család úgy érzi romlik a helyzet VAGY szeretnék időben szakértő meglátását kérni, hogy lehetőleg ne forduljon rosszabbra az állapot
• A tünetek nehezítik a család mindennapjait (társasági élet, mindennapi teendők, családi rutinok,stb), nehezen bírkóznak meg vele.
• Túlzott dac, -testvérrivalizáció
• Szeretnének felkészülni testvér érkezésére, más nagyobb változásra a család életében

3 éves kor után, óvodáskorban a gyermekkel egyedül vagy az egész családdal pszichológus is tud foglalkozni

• Hirtelen megváltozott viselkedés
• Környezeti változásokra rosszul reagál és nem találja a helyét (pl. óvoda, költözés után megváltozott viselkedés nem áll helyre)
• Rémálmok, alvajárás
• Túlzott dac, -ellenszegülés, -testvérrivalizáció
• Agresszió, érzelmi kitörések szaporodása
• A tünetek nehezítik a gyermek és család mindennapjait
• A tünetek 3 hónapnál régebben kezdődtek

Ezeken túl bármikor kérhetjük pszichológus vagy szülő-csecsemő konzulens segítségét, amikor úgy érezzük elakadtunk és hasznos lenne egy külső szemlélő, aki szakmai szemmel és az érzelmek homályától mentesen látja a helyzetet.