A gyerekek sokszor úgy tűnnek, mintha nem hallanák amikor megtiltunk nekik valamit. A NE nyúlj hozzá, NE kiabálj, NE dobáld az ételt mondatok mintha teljesen elkerülnék a tipegők figyelmét. Nézzük hogyan tudnánk fegyelmezni őket anélkül, hogy egyre hangosabban, erélyesebben és egyre több fizikai erő bevetését kezdenénk alkalmazni. 

Ritkán hallunk olyan totyogóról, aki vendégségben boldogan felfedezni a környezetet és amikor a konnektor felé vagy egy törékeny váza felé közelítve meghallja az anyukája hangját, hogy „Ne menj oda!”, akkor megáll és más elfoglaltság után néz.

Mit tehet ilyenkor a szülő? Hogyan szóljunk, mit mondjunk, hogy célbaérjen az üzenet? Miért nem fogad szót az egyébként kedves, általában jól viselkedő gyerek? Hogyan tudjuk úgy nevelni, hogy közben megmaradjon az általános kíváncsisága, de az igazán fontos helyzetekben figyeljen ránk?

A kíváncsiság fél egészség

A kíváncsiság alapvető emberi tulajdonság és fel sem tűnik milyen sok cselekedetünk hátterében áll. Ez hajt minket, amikor híreket olvasunk, a neten keresgélünk, magazinokat olvasunk, zenét hallgatunk, tévézünk, de sok más tevékenység végzése során is¹. Motivál minket a tanulásra, csökkenése pedig a depresszió egyik jele lehet¹. 

Az állatvilágban ugyanilyen gyakori. Harry Harlow, kötődéselméletéről híressé vált pszicholológus egyik kutatása során rhesus majmokat vizsgált. A makákók újra és újra elkezdtek foglalkozni egy puzzle megoldásával, holott nem kaptak érte semmiféle jutalmat. Sok sok ilyen kutatás eredménye arra engedte következtetni, hogy a kíváncsiság olyan alapvető szükséglet, mint az evés, ivás vagy alvás².

A kíváncsiság valójában belső motiváció (intrinzik motiváció), az információszerzés folyamata a cél. A tudásmorzsák felfedezését jutalomként éli meg az agy³.

Nem véletlenül, hiszen evolúciós kontextusban a tanulásra ösztönző belső motiváció azt jelenti, hogy az egyed maximalizálni tudja a hosszútávú előnyeit, gyorsan tud tanulni és alkalmazkodni a változó környezeti feltételekhez (pl. ez érvényes ma társadalmi és kulturális változásokra).

Leegyszerűsítve a fentieket, a kíváncsi baba tehát jó tanuló lesz. A babák tudásra éhesen jönnek a világra, szeretnének mindent felfedezni maguk körül. Először sokszor véletlen mozdulatok következményeként fedeznek fel dolgokat (véletlen ütnek bele a csörgőbe, labdába), utána elkezdik szisztematikusan tanulmányozni és ahogy egyre jobban megismerik, már tudatosan is manipulálják a tárgyakat és megpróbálják felfedezni azok affordanciáit.

Nagyon fontos, hogy szülőként hagyjuk őket felfedezni, ne akadályozzuk a kíváncsiság tanuláshoz vezető útját.

Azonban fontos az is, hogy a babák és tipegők felfedezései biztonságos terepen történjenek. A napjaink nagy részében sajnos nem lehetünk teljesen bababiztos területen, ahol egy konnektor sincs, nincsenek piszkos dolgok, amiket nem vehet a szájába és még sorolhatnám. Viszont a gyerekeket 0-24 hajtja a kíváncsiság és legszívesebben mindent átvizsgálnának.

Ez rendben is van így, szeretnénk, ha ez a tulajdonságuk megmaradna. Ez önindította tevékenység, belső motiváció az, ami a leghatásosabb „társ” lesz az életük során. 

Egészen kisgyermek koruktól az iskolás éveik során hasznukra fog válni, ha a természetüknél fogva kíváncsiak maradhatnak és nem gátoljuk ezt a tulajdonságukat folyamatos tiltással és fölösleges korlátok szabásával.

De! Szabályokra szükség van, ezért most felsorolok néhány alternatív tiltási módszert, amelyek alkalmazásával a gyerekek kíváncsiságát sem lombozzuk le.

A hatásos tiltás lépései

A gyerekek nagyon is jól értik az utasításokat, tudják mit nem szabad és ennek ellenére sokszor a saját akaratuk szerint cselekszenek. Az egészséges fejlődés jele, hogy a saját önállóságukat és akaratukat gyakorolják. Sokszor azonban mi szülők nem vagyunk túl meggyőzőek és nem kommunikálunk feléjük egyértelműen, így a szabályokról könnyen gondolhatják, hogy nem olyan fontosak, „Ha komolyan gondolja, akkor biztosan jelezni fogja” – gondolják magukban. 

1. Túl sok NE, NE, NE

Amikor a baba szinte egész életében (leginkább, mióta megtanult kúszni, mászni) azt hallja, hogy ezt sem szabad, azt sem szabad, akkor úgy érezheti, hogy túlságosan korlátozzuk a felfedezésben. Ő tanulni szeretne, mindent meg szeretne ismerni és mi gátoljuk ebben. Ráadásul nem érti, hogy a dolgok tudnak veszélyesek is lenni, attól hogy éppen nem annak tűnnek. Egy tipegő korú gyereknek, aki éppen az autonómiáját gyakorolja, nehéz jól nemet mondani és jól tiltani.

A NE egy idő után erejét veszti és már fel sem figyelnek rá³.

Próbáljuk átfogalmazni a mondatokat, hogy a NE olyan szituációkra maradjon, amikor hirtelen kell elkerülni a veszélyt.

Például, ha a gyerek a felállást gyakorolja épp és állandóan felhúzza magát a kádban, akkor ahelyett, hogy „Ne állj fel!” hangsúlyozzuk, hogy mit csináljon helyette „Ülj le!” vagy „Maradj ülve!”. Így később vészhelyzetben hatásosabb lesz a NE, amikor a kismotorral épp lehajtana a járdáról, nem áll meg a zebránál vagy a konnektor felé nyúl.

Azzal, hogy a megengedett dolgokat hangsúlyozzuk irányt mutatunk neki. A kisgyerekek sokszor nem tudják rövid idő alatt jól átgondolni a helyzetet és amikor csak azt hallják, hogy valamit nem szabad, sokszor nem jut eszükbe, hogy mit kellene helyette csinálni.

2. Nem elég a szó

Korábbi cikkeimben említettem már, hogy a kisgyerekek fejlődő homloklebenye sokszor nehezíti, hogy racionálisan vagy részleteiben megértsenek dolgokat. Ők az itt és mostban élnek és nagyon egyértelmű, gyengéd és megértő szabályokra van szükségük a szülők részéről.

Vágynak a megértésre, a szeretetre és szükségük van egyértelmű szabályokra és következetességre.

Amikor valamit nem szeretnénk, hogy megfogjanak vagy nem szeretnénk, hogy csapkodjanak minket vagy a hajunkat húzzák, akkor mindig vezessük őket a kezünkkel is, ne csak szavakkal!

A testkontaktus és a fizikai határok segítik őket!

Amikor mászó babánk vagy tipegőnk a konnektor, váza felé megy, akkor legyünk ott vele, és figyeljük közelről. Tudjuk, hogy mire készül, ezért nem szükséges hirtelen mozdulatokat tenni, azzal csak erősítenénk az ellenállását. 

A gyerekek kiélezett antennái fogják az adást és valami ilyesmit dekódolhatnak a szülő jeleiből: „Úgy tűnik nagyon érdekes dolog ez a valami. Meg kell vizsgálnom még közelebbről, mert anyában és apában nagyon fura érzéseket keltett, amikor megfogtam. Nézzük akkor is így reagálnak-e, ha újra megérintem…Igen, hm. Na és most? Még mindig.”

Annak érdekében, hogy egyúttal semlegesítsük a tiltó reakciónk által okozott izgalmakat és hatásosan átirányítsuk őket más tevékenységhez, nyugodtan és határozottan nyúljunk oda, a kezünkkel álljuk el az útját vagy blokkoljuk a kezét.

Közben semleges hangon, nem kiabálva, nem erélyesen, de határozottan mondjuk, hogy „Nem engedem, hogy a konnektorba nyúlj, mert veszélyes!” . Vagy az előző példához visszatérve, amikor látjuk, hogy felállni készül a kádban, akkor nyúljunk oda és akadályozzuk meg. A szavak mellett a viselkedésünkkel is jelezzünk! Fogjuk meg finoman a karját és segítsünk visszaülni.

Ha durván játszik a kockákkal, esetleg elkezd dobálózni a szobában, akkor szintén határozottan lépjünk közbe. Legjobb, ha felajánlunk neki egy hasonló, de kevésbé romboló tevékenységet.

Tartsuk fejben, hogy ezekkel a tevékenységekkel egy fontos fejlődésbeli lépcsőn szeretne feljebb lépni, általában a készséges tökéletesítése a célja. Kockák összeverésével lehet, hogy az anyagok szilárdságát teszteli, figyeli, hogy a koppanás erősségével változik a hang is. Ezért érdemes egy hasonló játékot találni neki, például dobot, vagy karton dobozt egy fakanállal, aminél nem baj, ha tönkremegy a doboz.

Tiltásnál jusson eszünkbe, hogy a gyerek viselkedését a kíváncsiság vezérli, amit szeretnénk megvédeni és ösztönözni.

Amikor a természetben játszunk és megpróbálja „megkóstolni” a kavicsokat vagy homokot, akkor beszélhetünk neki az anyagokról. Írjuk le mit lát és érez, hogy idővel megtanulja az érzékszerveit használni a szája helyett, a körülírással még a szókincse is nő közben. „Ugye, milyen érdekes ez a kő? Milyen sima és fényes! Szeretnéd a szádba venni, de azt nem engedem.” – és közben a kezünkkel blokkoljuk a gyerek kezét. 

Amikor ez a fajta gyengéd iránymutatás úgy tűnik, hogy nem működik, akkor is foglaljuk nekik szavakba, hogy mit tervezünk tenni. „Látom, hogy nehezen megy csak a szemeddel és a kezeddel nézni a kavicsokat, úgyhogy most elveszem tőled.” 

Amikor nem a kíváncsiság, hanem a fáradtság vezérli… A nyűgös, túlfáradt baba szintén be tud pörögni, átmegy rombolóba, időnként ütni kezdi a szülőt. Továbbra is a fenti technikával vezessük a gyereket. Mondjuk el neki, hogy nem engedjük folytatni, amit éppen csinál, látjuk, hogy fáradt, ezért segítünk neki megnyugodni.

Az ilyen helyzetekben sokat segít, ha néhány percig összebújva olvasunk neki vagy más kapcsolódó tevékenységet választunk, ami feltölti és egyben pihenteti őket.

3. Változtassunk a SAJÁT nézőpontunkon

Öszönösen elsőként azt a viselkedést szeretnénk meggátolni, amivel bajt okozhat a gyerek. Érthető, hiszen ha mindenhez odarohan, mindent babrálni kezd, előbb utóbb belefut olyan tárgyakba, amiket nem szabad megfogni, dobálni, szájba venni. 

A felfedező viselkedést viszont szeretnénk megőrizni és ösztönözni. Legyenek kíváncsiak, felfedezők és vizsgáljanak meg mindent a legnagyobb részletességgel!

Ami a szülő fontos feladata, hogy a felfedezés negatív következményeit és a veszélyt csökkentse. Ehhez minden fenti trükk és praktika alkalmazható: 

• A NE, NEM szavakat tartogassuk vészhelyzetekre, helyette hangsúlyozzuk, hogy mit SZABAD csinálni (kézzel megtapogatni, végigsimítani, kocogtatni, stb.)
• Legyünk a közelben és álljuk el az útját, finoman fogjuk le a kezét, lassan vegyünk ki a kezéből dolgokat azokban a szituációkban, amikor valamit nem engedünk neki, hogy érezze, komolyan gondoljuk a határokat
• Beszéljünk normál hangon. A hangszín megváltozása, túlzott reakció is fölöslegesen felhívhatja a figyelmüket a tiltott dolgokra
• Teremtsünk olyan környezetet, ahol teljesen szabad utat kapnak, ez lehet a gyerekszoba vagy elkerített játszó terület és ezen kívül próbáljunk olyan helyeket teremteni, ahol kevés a tiltott dolog és biztonságosan felfedezhetnek

Türelmes szülők és Triggereink

online workshop

Szó lesz az érzelmi múltunkról, tanult mintáinkról. Beszélünk érzelemszabályozásról és arról, hogyan őrizhetjük meg hosszú távon a türelmünket és, hogy mit tegyünk, hogy minél kevésbé romboljuk a gyerekünkkel való kapcsolatot, amikor teljesen elfogy a türelem.

Tudj meg többet ↗

Hivatkozás:

1. Kidd, C., & Hayden, B. Y. (2015). The psychology and neuroscience of curiosity. Neuron, 88(3), 449-460.
2. Harlow, H. F., Harlow, M. K., & Meyer, D. R. (1950). Learning motivated by a manipulation drive. Journal of experimental psychology, 40(2), 228.
3. Gottlieb, J., Oudeyer, P. Y., Lopes, M., & Baranes, A. (2013). Information-seeking, curiosity, and attention: computational and neural mechanisms. Trends in cognitive sciences, 17(11), 585–593. doi:10.1016/j.tics.2013.09.001
4. Lansbury, J. (2014). No bad kids: Toddler discipline without shame. Janet Lansbury.

A dackorszak az egész család számára megterhelő időszak. De sokkal többről szól, mint érzelmi kitörésekről, ez egy kritikus időszak a gyermek fejlődésében!

A ‘Dackorszak kisokos’ egy család támogató program, több, mint online tanfolyam. Segít tudatosabban és nyugodtabban kezelni a gyerekekkel való élet adta kihívásokat.

Tudj meg többet ↗