Manapság a nyugati országokban majdnem minden háztartásban van legalább egy okostelefon. 2018-ban az EU tagállamokban a háztartások 87%-ának volt internet hozzáférése¹, egy másik kutatás szerint a kisgyermekes szülők napi 70-szer néznek rá a telefonjukra és majdnem napi 4 órát mobiloznak². Az okostelefonok kora nagyon fiatal és még nem igazán tudjuk milyen hatásai vannak az egyén, felnőttek, gyerekek és családok életére. Nehezen tudjuk megtalálni az egyensúlyt a folyamatos információáradat, szociális média, hírportálok és a családi szociális élet között. A gyerekek mindent magukba szívnak, amit tőlünk, szülőktől látnak. Hogyan mutathatnánk nekik egészséges és jó példát úgy, hogy megmutassuk nekik a technológia adta lehetőségeket és egyben igyekezzünk elkerülni az esetleges negatív hatásokat is?

Jenny Radesky gyermekorvos, a média gyerekekre és családokra gyakorolt hatásával foglalkozik és a téma egyik legelismertebb kutatója. Ő a következőket javasolja a szülőknek:

1. Tegyük félre a telefonunkat, amikor a gyerekeinkkel vagyunk

Észre sem vesszük, hogy a napjaink milyen nagy részét teszi ki, hogy az okostelefonunk képernyőjét nézzük. Amint már említettem, a szülők átlagosan napi 70-szer néznek a telefonjukra és átlagosan napi 4 órát töltenek böngészéssel².

Az elkalandozott szülők társasága egyrészről nem tölti fel a gyerekeket a számukra szükséges szülői odafigyeléssel, nem ad kellő biztonságérzetet, másrészről veszélyes is lehet.

Ha a szülő épp a telefonjára néz vezetés, fürdetés vagy strandolás közben, komoly veszélybe sodorhatja a gyerekeket.

Letölthető például a Moment alkalmazás, ami betekintést enged abba, hogy napi hány percet és mire használjuk a telefonjainkat illetve megszámlálja az összes alkalmat, amikor elővettük azt. Beállíthatóak idősávok, amikor lenémítja az értesítéseket, például a reggelik vagy vacsorák és fürdetések idejére. 

Ez nem csak a család szociális életére lesz jó hatással, de a gyerekek éjszakai alvása is javulhat. Kimutatták, hogy azok a gyerekek nyugodtabban és jobban alszanak, akiknek a szülei teljes mértékben rájuk koncentrálnak fürdetés és a lefekvést megelőző tevékenységek alatt³.

Visszatérve az alkalmazáshoz: még számomra is sokkoló eredményt adott, pedig már régóta odafigyelek arra, hogy Samu társaságában ne mobilozzak. Csak akkor veszem elő a telefonomat, ha a vacsora időpontját egyeztetjük a párommal vagy fontos megbeszélni való van. Ha csinálok Samuról pár képet vagy videót illetve gyakran nézem az időt. Ezen kívül akkor telefonozom, amikor Samu alszik és így is napi 1,5-2 órát nézem a képernyőt és 30-45-ször veszem elő azt. Wow! Milyen eredményt kapnék, ha nem figyelnék erre tudatosan? Inkább nem akarom tudni.

Szakértők azt javasolják, hogy tartsuk a telefont a táskánkban, vagy a bejárati ajtó melletti komódon, ne legyen állandóan velünk. Kapcsoljuk ki az értesítéseket, hogy csak akkor nézzünk a telefonunkra, amikor a gyerekeink alszanak vagy nyugodtan játszanak. 

Ha a gyerekek társaságában telefonozunk, akkor narráljuk amit éppen csinálunk: „Most megírom apának, hogy hánykor lesz ma vacsi” vagy „Nézzük, milyen idő lesz ma!”, „Megnézem a térképen, hogy hol van a legközelebbi bolt”.

2. Ne használjuk nyugtatóként!

Radesky kutatási eredményei alapján a szülők gyakran használják az okostelefonokat a gyerekeik és a saját megnyugtatásuk céljából². Azt mondja komoly összefüggés van a képernyőhasználat és a gyerekek viselkedési problémái között.

Amikor a gyerekek rosszul viselkednek, fáradtak és kiáltoznak, a szülők idegesek lesznek, ezért nagyobb eséllyel veszik elő a telefont, tabletet, hogy lenyugtassák a gyereket és saját magukat. De a kutatások azt mutatják, hogy minél több ilyen fajta elterelést alkalmaznak a szülők, annál több problémás viselkedési epizód, hiszti lesz jellemző a gyerekekre⁴.

“Figyelnünk kell, meg kell hallgatnunk őket, hogy minél hatékonyabban tudjunk reagálni és segíteni tudjuk a gyerekek önszabályozási készségeinek fejlődését”- mondja Radesky.

Hogyan segítsünk nekik az önszabályozási készségeik fejlődésében?

Az önszabályozási készségeiket néhány apró „trükk” segítségével tudjuk napról napra fejleszteni. Azonban arra számítani kell, hogy a gyerekeknél ez hosszú folyamat és hosszú évekig is eltart, amíg tökéletesedik.

A legfontosabb, hogy a szülők tudatosítsák a gyerekben az érzelmeket és elfogadják azokat. Hagynunk kell, hogy (biztonságosan) kiengedjék a gőzt. Felfokozott állapotban a gyerekek nem racionálisak, nem tudunk rájuk észérvekkel hatni, ezért a különböző zsarolási, büntetési technikák sem fognak működni (hosszú távon inkább csak rontanak a helyzeten). 

“Fogadjuk el az összes érzelmet, de ne fogadjunk el minden fajta viselkedést!”⁵  

Daniel Siegel és Tina Payne Bryson, A gyermeki elme szerzői⁴ úgy magyarázzák ezt az állapotot, mintha a gyerekek agyának racionalitásért és kontrollért felelős része, az eleve fejletlen kéreg egy időre kivonná magát a működésből és a kéreg alatti struktúrák, a heves érzelmek, automatikus viselkedés venné át a vezető szerepet. Mintha egy időre felnyílna az edény teteje és nagy erőkkel áramolna ki a gőz.

A szülő elsődleges feladata ilyen esetben, hogy segítsen a gyereknek megnyugodni. Nem jó ötlet sarokba állítani vagy beküldeni a szobájába, így azt érezheti, hogy nem értjük és nem fogadjuk el. Legyünk ott vele amikor kiáltozik, dobálózik, leveti magát a földre vagy agresszív lesz másokkal. Ez megtörténhet otthon, az utcán, boltban és ismerősöknél is. Minden esetben hagyjuk, hogy kieressze a gőzt, de fontos, hogy közben megteremtsük hozzá a biztonságos feltételeket és ne jelentsen veszélyt magára vagy másokra nézve⁵. 

Vigyük olyan helyre, ahol nem éri sok inger vagy adjunk neki egy párnát, amit megüthet és közben maradjunk nyugodtak. Próbáljunk empatikusak lenni, a hiszti nem akaratlagos, azért hisztiznek, mert nem képesek feldolgozni a túl sok ingert és nem tudják máshogy kommunikálni a nagyon erős érzelmeiket. Ha azt érzik, hogy ezt megértjük és teret adunk nekik, hogy feldolgozhassák a történteket, akkor egyre kevesebb ilyen eset fog történni és ezek rövidebb ideig fognak tartani. Azzal, hogy kiengedhetik a gőzt, amikor szükségük van rá, meggátoljuk a felgyülemlését.

Gondoljunk csak bele milyen érzés, amikor felnőttként egy stresszes időszakot élünk, megpróbálunk helyt állni és minden nap menni tovább. Aztán történik valami, meghallunk egy zeneszámot vagy érzelmes filmet nézünk és átszakad a gát. Milyen jó érzés végre kiadni magunkból a rengeteg feszültséget! Amikor a gyerekek hisztizni kezdenek és eltereljük a figyelmüket vagy nem hallgatjuk meg őket, olyan mintha hirtelen lecsuknánk a fedőt és bezárnánk a gőzt, a frusztrációt. 

Gyerekek érzelmi világáról  és önszabályozási készségeik fejlesztéséről több cikkben is írtam. Böngéssz bátran a blogon!

3. Kérjünk engedélyt a képek posztolásához

Mindig kérdezzük meg őket, hogy elküldhetjük-e az adott képet a nagyszülőknek vagy feltölthetjük-e a közösségi média platformokra. Tartsuk tiszteletben a kéréseiket. Ne posztoljunk ruha nélküli képet, ne osszuk meg a személyes adataikat, amelyekkel bárki visszaélhet.

A közösségi média és okostelefonok korszaka még gyerekcipőben jár, ezért nagyon fontos megfontoltan kezelni ezeket. Sok, ma még ismeretlen hatása lehet a családi dinamikára, szociális hálókra nézve és nagyon hamar „hatalmába keríthet” bárkit. Persze nagyon sok haszon is származik ezekből, sok téren könnyebb lett az életünk a kütyük hatására, de ebben is az arany középút lesz a legjárhatóbb. És ezen téma kapcsán is fontos hangsúlyozni, hogy attól, hogy valaminek még nem ismerjük a hatását, nem jelenti azt, hogy nincs negatív hatása (itt a média családi életre, szülő-gyerek kapcsolatra gyakorolt hatására gondolok).

Hivatkozás:

1. Statistics Explained (2019). Digital economy and society statistics – households and individuals. Eurostat. https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/pdfscache/33472.pdf 
2. Yuan, N., Weeks, H. M., Ball, R., Newman, M. W., Chang, Y. J., & Radesky, J. S. (2019). How much do parents actually use their smartphones? Pilot study comparing self-report to passive sensing. Pediatric research, 1.
3. Philbrook, L. E., Hozella, A. C., Kim, B. R., Jian, N., Shimizu, M., & Teti, D. M. (2014). Maternal emotional availability at bedtime and infant cortisol at 1 and 3 months. Early human development, 90(10), 595-605.
4. Bryson, T. P., & Siegel, D. (2012). The Whole-Brain Child: 12 Proven Strategies to Nurture Your Child’s Developing Mind. Hachette UK.
5. Davies, S. (2019). The Montessori Toddler: A Parent’s Guide to Raising a Curious and Responsible Human Being. Workman Publishing.