Gondozás

Hasznos tudás a baba táplálása kapcsán

Olvasási idő: 8 perc

Szülőként nagyon rá tudunk stresszelni a gyerekek táplálására, rengeteg kérdés merül fel, de akkor is problémát tud okozni, amikor totyogó korban úgy érezzük kifogytunk a receptekből, a gyerek hirtelen semmit nem hajlandó megenni és tanácstalanokká válunk. Ebben a cikkben ötleteket, támpontokat találhatsz arra az időre, amikor éppen unalmassá válnak a megszokott receptek és szinte semmi sincs a hűtőben. Továbbá írok a kanál bevezetéséről, a baba táplálásával kapcsolatos jelnyelvről és többek között a válaszkész hozzátáplálásról. Írok arról is, mikor ajánlatos szakember véleményét kikérni a gyermeked táplálkozási szokásait, mennyiségeit tekintve. Ezek véleményem szerint mind fontos információk a hozzátáplálás elkezdéséhez. A szülő hozzáállása és informáltsága mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyerekeknek egészséges viszonya alakuljon ki az étellel és étkezéssel, illetve elősegíti a szülő-gyermek kommunikáció fejlődését és a kapcsolat erősödését is. 

Mennyit egyen a baba?

Teljesen bízzuk rá, hogy mennyi ételt fogyaszt. Tudom, ez ijesztően hangzik, de a cikk végére (remélem) világossá fog válni, hogy miért működik, ha átadjuk a babának az irányítást. 

Először is, egyéves korig az elsődleges tápanyagforrás az anyatej vagy tápszer, az étel nagyrészt csak ismerkedés az ízekkel, textúrákkal, illetve kiegészítő tápanyagforrás1.

Van néhány tápanyag, amire érdemes odafigyelni a megfelelő fejlődés érdekében, ezekről részletesen korábbi cikkemben írtam. Amennyiben azonban sokféle étellel kínáljuk a babát, nagy eséllyel hozzájut ezekhez2.

A szülő feladata az, hogy változatos és tápanyagban gazdag ételeket biztosítson, a baba feladata pedig az, hogy eldöntse miből és mennyit fogyaszt. 

A közös felelősség elve (Ellyn Satter elmélete) jól működik a gyakorlatban3. Ennek a legfontosabb üzenete, hogy a gyerekek azon természetes képességét erősítjük meg, hogy a hasukra hallgatnak, tudják mennyi esik jól nekik. 

Ez a velünk született önszabályozás fenntartása nagyon fontos a későbbi betegségek elkerülése és elhízás megelőzése szempontjából. És ami majdnem a legfontosabb hozadéka, hogy megtapasztalhatják, hogy az étkezés jó érzés és az is fontos, hogy egyfajta örömforrás maradjon.

Az étkezés ne társuljon kényszer érzésével, erőszakkal vagy megvezetéssel. Ezek azon túl, hogy nem kellemes érzések, mindig magukban hordozzák az étkezési zavarok kialakulásának lehetőségét.

Minden korosztályra igaz tehát, hogy hagyjuk, hogy a baba vezessen és annyi ételt adjunk neki, amennyit kér.

Mindezt persze a józan ész határain belül. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a szülő feladata és felelőssége, hogy tápanyagban gazdag, egészséges ételeket biztosítson a gyermek számára (és ne csokit vagy üres tésztát rakjon elé).

A szülő további feladata, hogy monitorozza és szorosan kövesse a baba fejlődését. Az rendben van, hogy néha csak 1-2 falatot eszik a baba, hiszen néha nekünk, felnőtteknek sincs étvágyunk. A fogzás időnként fájdalommal jár számukra, elképzelhető, hogy kihat az ételpreferenciájukra, például a puhább ételeket választják vagy kevesebb ételt kívánnak ilyenkor. 

Azonban a hosszabb időn át tartó „koplalás” vagy étkezéssel kapcsolatos változások hátterében akár valami komolyabb probléma is lehet, ilyenkor mindenképp érdemes szakember, védőnő, gyermekorvos vagy dietetikus véleményét kikérni.

Mikor érdemes szakemberhez fordulni a gyermek étkezését illetően?

1. Nem megfelelő testsúly gyarapodás:

A védőnő, gyermekorvos folyamatosan követi a baba súlyát, ezért ha probléma merül fel, velük azonnal megbeszélhetjük. Otthon nem szükséges a túl gyakori mérés, a további pontokban láthatjuk, hogy az étkezést övező bármi fajta stressz károsan is hathat a gyermekre.

Azonban (ha nem stresszelünk túlságosan rá) segítség lehet, ha a gyermek súlyát egy percentilis görbén is látjuk. Ökölszabályként tartsuk fejben, hogy ha ellaposodik a görbe (a gyermek súlya sokáig változatlan vagy nem gyarapszik), érdemes kikérni a gyermekorvos véleményét.

2. Teljes élelmiszercsoportokat utasít el a gyerek (tejtermék, zöldségek, hús):

Ilyen esetekben vitaminhiány, egyéb hiányállapotok léphetnek fel, amelyek pótlása szükséges.

3. Extrém válogatósság vagy furcs étkezési szokások:

Csak bizonyos színű vagy textúrájú (pl. piros, kör alakú, ropogós, folyékony, stb.) ételeket hajlandó megenni, vagy korábbi öklendezés, fuldoklás vagy hányás után fél enni.

4. Étkezés körüli stressz a családban:

A gyerek nagyon sok mindent észlel abból, amikor problémák vannak a szülők között, például vitáznak az asztalnál. Még olyan észrevétlennek tűnő dolgok is kivetülnek rájuk, mint amikor az anya túlzottan aggódik azon, hogy eleget egyen a gyerek, méri az adagokat és ideges lesz, ha szerinte nem evett eleget.

*A szakmai információt Bartus-Preizler Gabriella, dietetikus adta, megtalálhatjátok a @gabi.szoloszem instagram oldalon.

Honnan tudjuk mennyit kér a baba és mikor evett eleget?

Itt jön képbe a válaszkész hozzátáplálás és baba jelnyelv. A válaszkész hozzátáplálást bárki alkalmazhatja és mindenkinek ajánlom (blw és nem blw családok egyaránt). Lényege, hogy figyeljük a babát és abból és annyit kínáljunk neki, amit és amennyit szívesen elfogad.

Állítsuk át az agyunkat a korábbi, “Edd meg, ami a tányérodon van!” hozzáállásról és hagyjuk, hogy a testük döntse el mennyit kérnek. Ezzel a szülői hozzáállással sokat tehetünk gyerekeink egészséges jövőjéért.

Ha folyamatosan felkínálunk nekik sokféle ízt és textúrát, akkor nem kell attól félnünk, hogy válogatós lesz. 

Néha persze így is lesznek válogatósabb időszakok, de olyankor is ügyeljünk rá, hogy kitartóak maradjunk és akkor is rakjuk elé az ételt, ha tudjuk, hogy nem fogja megenni. A babák ízlése is változhat, nem kizárt, hogy amit tegnap még nem fogadott el, holnap boldogan megeszi.

A hozzátáplálás kezdetén nagyon finom jelzéseket kell kiolvasnunk a baba kommunikációjából. Sokszor nehéz ezeket dekódolni és úgy érezhetjük nem értjük mit szeretne mondani vagy zavaros, amit kommunikál felénk. Ilyen sajnos van, de idővel jobb lesz. Gyakorlat teszi a mestert.

Jelnyelv

A hozzátáplálás megkezdésével elkezdhetjük a baba jelnyelvet is. A babák hamarabb képesek jelekkel kommunikálni, mint verbálisan, ezért segítséget nyújthat az átmeneti időszakra.

A kommunikáció a szülő és a baba számára is örömforrás, a babának magabiztosságot ad és így biztosan el tudja magyarázni mit szeretne. 

Így csináld:

Először mutassuk a jelet és párhuzamosan szavakkal is mondjuk: „Kérsz még?” + jel és utána felkínáljuk neki az ételt.

Itt is fontos, hogy a kezdeti lelkesedés és kitartás ne lankadjon, néha hosszú hónapok eltelnek, amíg a babák maguk is produkálják ezeket a kézmozdulatokat. Mi 6 hónaposan kezdtük mutatni neki és ő maga az első jelet 10 hónaposan produkálta. Egyéves kor után robbant be igazán a jelnyelv használat, nagyon konzisztensen kezdte mutatni a jeleket és látszott, hogy nagyon tetszik neki, hogy értjük.

Erről részletesen Nyéki Márta (Babajelbeszéd) könyvében olvashatsz.

A kanál ismertetése

A kanállal való evést már a hozzátáplálás első napjától tanítani lehet a babáknak. Először mutassuk meg, hogy néz ki a kanál üresen, a baba hadd rágja, ismerkedjen vele. Majd rakjuk rá az ételt és nyújtsuk oda a gyereknek. 

A kis kezek először nehezen tudják berakni az ételt a szájba, de ez rendben van így. Minél többet gyakorolnak, annál gyorsabban ügyesednek. Adjunk nekik időt és bízzunk bennük! És persze legyünk nagyon türelmesek és készüljünk fel a takarításra.

Számítsunk rá, hogy sokszor lassú tempóban fog haladni a joghurt, zabkása vagy bébiétel elfogyasztása. A babák szeretik megtartani maguknak a kanalat és gyakran sokáig tanulmányozzák.

Ha elfárad a baba, már kevésbé ügyesen találja meg a száját. Olyan is van, hogy még lelkes, de nehezen megy neki a kanál vezetése, ilyenkor kínáljuk fel a segítségünket. 

Kérdezzük meg, hogy rakjunk-e még ételt a kanálra és nyújtsuk a kezünket. Ha a kezünkbe rakja a kanalat az elég biztos jel arra, hogy kér még 🙂 Ha nem rakja a kezünkbe, mert érdekli a kanál is, akkor egy másik ugyanolyan kanállal (hogy ne zavarjuk össze), felkínálhatunk neki egy kis ételt. 

Ilyenkor várjuk meg, amíg ránk figyel és kinyitja a száját! 

Hamar megtanulják, hogy az étel a tálkából kerül a kanálra, de valószínűleg még hónapokig nem tudnak majd igazi mennyiséget kikanalazni. 

A kanál használatának tanítása tehát hónapokig nagyjából úgy néz ki, hogy a szülő rárakja a kanálra az ételt, odanyújtja a kanalat a babának és a baba a szájába veszi. Vagy a szülő fogja a kanalat és felkínálja az ételt és vár, amíg a baba kinyitja a száját.

Az előbbi előnye (amikor a baba fogja a kanalat), hogy az étel olyan gyorsan vagy lassan ér a baba szájához, ahogy neki kényelmes és ezt szabályozni tudja (idővel egyre ügyesebben). 

Soha ne rakjunk úgy ételt a baba szájába, hogy arra nincs felkészülve vagy nem tudja, hogy érkezik az étel! Ez veszélyforrás, ugyanakkor tiszteletlen is a babával szemben.

Azzal, hogy a kanalat a baba maga veszi a szájához, nem csak önállóságra tanítjuk, de nagyon sokat fognak ügyesedni tőle a finommozgásos készségei. A szem-kéz koordinációt, koncentrációt is fejleszti. 

Ételek listája, hogy kiegyensúlyozott legyen a totyogód étrendje

A következő táblázat egy dietetikus anyukák által írt könyvből származik2. Az instrukció pedig annyi, hogy minden oszlopból válassz egy-egy ételt. Az elején pürésítheted, vagy falatka formájában is kínálhatod. Később pedig teljes fogásokat építhetsz köré (amiket a család is fogyaszt). Így biztos lehetsz benne, hogy minden szükséges tápanyagot megkap a baba.

A listát persze lehetne bővíteni, de ezekből már sokféle fogást el lehet készíteni és egy általános tudást ad arról, hogy melyek a legfontosabb tápanyagokat tartalmazó ételek. 

A táblázat nyomtatható verzióját innen tudod letölteni.

Tippek, ha válogatós a gyereked

Időnként lehetnek válogatósabb időszakok a “jó evő” gyerekeknél is és olyan is van, hogy a gyermek mindig is körülményesebb volt az ételeit illetően. Van néhány praktika, amit szülőként bevethetünk. 

Itt is fontosnak tartom először kiemelni, hogy nem kell eltitkolnunk előle semmit és nem a gyermek megvezetése a cél. Ideális esetben a szülő célja, hogy megismerje a gyermek ízlését (többféle ételt többféle módon elkészítve és többféle étellel kombinálva kipróbáljon) és biztosítsa számára a fejlődéshez fontos tápanyagokat.

Nem az a cél, hogy bármi áron a gyerekbe jusson az étel! Az ilyen hozzáállás érződik és ellenállást vált ki a gyermekből. Nem utolsó sorban csorbítja a bizalmat és kis lépésekben ugyan, de károsan hat a szülő-gyermek kapcsolatra is.

1. Vonjuk be az étel elkészítésébe

Nálunk ez csodaként működött. Samu sokáig rá sem akart nézni a tojásra, hiába próbálkoztam kitartóan. Aztán megpróbáltam a közös főzést és imádja. Alig várja, hogy megkóstolja a közösen elkészített ételeket. Ezt a trükköt csak ajánlani tudom.

2. Új ételt kínáljunk együtt a kedvencekkel

Ez tudományosan is alátámasztott trükk. Kutatók szerint az új ízeket akkor fogadják el legkönnyebben a gyerekek, ha azt a legnagyobb kedvencekkel együtt tálaljuk4. Mi is kipróbáltuk és szintén működött. 

A gyerekek alapból tartózkodnak az új ízektől, érthető, hiszen az ősi időkben jobb volt félni, mint megijedni. Az ismeretlen ízek veszélyt, mérgezést is jelenthettek. Ez jusson eszünkbe mindig, amikor új ízű, állagú vagy kinézetű ételt rakunk a gyerek elé és legyünk türelmesek velük. 

Azonban fogadjuk el, hogy lesznek olyan ételek, amelyeket egyszerűen nem szeret. Ilyenkor ne erőltessük, hagyjuk el egy időre.

3. Kínáljuk egyszerre az összes fogást

Ez a gondolat is Ellyn Satter által jutott el hozzám és nálunk (totyogó korú gyermeknél) nagyon hasznosnak bizonyult. 

Ha egyszerre kínáljuk a főételt, kisebb kiegészítő ételeket és “desszertet” (pl. Gyümölcs vagy valami cukormentes baba nasi), azzal a babát, totyogót az egészséges önszabályozásra tanítjuk. Megtanulja beosztani magának, hogy miből mennyit egyen, miből mennyi esik jól. 

És még egy plusz, hogy a nasi nem jutalomként szolgál majd az étkezés végén. Arra tanítjuk, hogy ez is csak egy étel és nem a jóllakottságon túl kell magába gyömöszölnie. 

Valljuk be: ha a baba jól evett, ízlett neki a főétel, akkor is csinál helyet egy kis banánnak vagy túrógombócnak, és sajnos mi is sokszor jutalomként adjuk nekik a gyümölcsöt vagy kekszeket. 

Én is sokszor kapom magam ezen, ilyenkor emlékeztetem magam, hogy az étellel való egészséges viszony kialakulása ilyen kis korban kezdődik és nem követendő az a hozzáállás, hogy az ételt „ki kell érdemelni”. Szeretném, ha ezt tudná a gyermekem is.

Egyre csak nő az étkezési zavarral küzdők száma

Csak röviden térek ki erre, de szülőként fontos tudnunk, hogy a fiúkat és lányokat egyaránt érintik ezek a problémák. Nem csak az lehet intő jel, ha keveset eszik a gyerek vagy étkezések után bezárkózik a fürdőszobába. Az étellel kapcsolatos túlzott szabályozás bármilyen formája bele tartozhat az étkezési zavar kategóriába. Például a túlzott odafigyelés az egészséges ételekre, ha rosszul érzi és „bünteti” magát azért, hogy időnként gyorsétteremben étkezik vagy szülinapokon nem meri megkóstolni a tortát vagy bizonyos étel kategóriákat szigorúan együtt vagy külön fogyaszt. 

Nagyon sok formában megjelenhet a probléma és napjainkban, amikor az interneten, reklámokban egész nap csakis a tökéletességet sugározzák felénk, kifejezetten fontos odafigyelni arra, hogy otthon milyen üzeneteket kap az ételekkel, étkezéssel kapcsolatban.


 

Hivatkozás:

  1. https://www.aap.org/en-us/advocacy-and-policy/aap-health-initiatives/HALF-Implementation-Guide/Age-Specific-Content/Pages/Infant-Food-and-Feeding.aspx
  2. Peterson, W. J., & Schilling, L. (2017). Born to Eat: Whole, Healthy Foods from Baby’s First Bite. Simon and Schuster.
  3. Satter, E. (2012). Child of mine: Feeding with love and good sense. Bull Publishing Company.
  4. Pliner, P., & Stallberg-White, C. (2000). “Pass the ketchup, please”: familiar flavors increase children’s willingness to taste novel foods. Appetite, 34(1), 95-103.

Oszd meg saját véleményed