A játék az első években központi szerepet kap. A gyerekek majdnem minden idejüket arra fordítják, hogy játék során megismerjék a világot, megtanulják a tárgyak tulajdonságait, tanuljanak az emberi kapcsolatokról, együttműködésről és mások viselkedéséről. És ami a legfontosabb, a játék egy eszköz önmaguk megismeréséhez.

A játék a szülők szempontjából is fontos szerepet kap, hiszen a gyerekek játékán keresztül beleshetünk a lelki világukba. Sokáig nem tudják elmondani mi foglalkoztatja őket, de a játékon keresztül megismerhetjük mi érdekli őket, mi foglalkoztatja őket legjobban, történt-e bármi kirívó velük az elmúlt időszakban és megtudhatjuk milyen félelmeik vannak.

A játékot kicsit tudatosabban szemlélve, a szülők támogathatják a gyereket abban, hogy önbizalma, magabiztossága fejlődjön, hogy a gyerek megismerje saját gondolatait, elmélyedhessen és erősödjön saját képességeibe vetett hite.

Miért olyan fontos a játék?

Korábbi írásaimban már részletesen olvashattatok a játék jótékony hatásáról. Írtam arról is, hogy a játéknak terápiás hatása is van és ezt a gyerekek ösztönösen használják.

Amikor a gyerekek próbálják megtalálni a dolgok értelmét, amikor minden erejükkel igyekeznek megérteni a környezetet, akkor is a játékot használják. Szerepjátékoznak, felelevenítik a történteket, újrajátsszák és kivonatozzák a legfontosabb információkat, amiket a jövőben hasznosítani tudnak majd.

De ugyanúgy a játékot hívják segítségül akkor is, amikor a félelmeikkel igyekeznek megküzdeni, amikor addig ismeretlen, szorongáskeltő események történtek velük. Mindezt a játék segítségével dolgozzák fel.

Újra és újra, több megközelítésből, más-más eszközökkel élik újra a valóságot, egy biztonságot nyújtó, elképzelt világban.

Ez néha felnőtt fejjel is azonnal feltűnik, máskor nem teljesen egyértelműen történik. Néha olyan, mintha összefüggéstelenül babrálnának, de ha lelassítunk és várunk kicsit, mielőtt közbeszólnánk, néha számunkra is előtűnhet, hogy min dolgozik éppen a gyerekünk.

Állj meg, várj és csodálkozz rá!

Ezt a mondatot a nevelés és gyerekek fejlődése kapcsán általános aranyszabálynak is nevezhetjük. A gyerekek játékát illetően sok szempontból ez talán a legfontosabb formula. 

Állj meg, várj és csodálkozz rá!

De miért érdemes várni és kicsit háttérben maradni? 

A korai hónapok során azért, mert a gyerekek “jobban tudják” mivel és hogyan kell manipulálniuk ahhoz, hogy fejlődjenek. Nagyon erős belső motivációval rendelkeznek, hogy a környezetüket megismerjék. Bármilyen beavatkozás nélkül elkezdenek tárgyakat fogdosni, forgatni, egyik kézből a másikba helyezni, majd egymásba helyezni a különböző méretű tárgyakat. 

Sokak számára nehezen hihető módon, egészséges, tipikus fejlődésű gyerekeknek korukhoz passzoló, változatos eszközökön kívül nincs szükségük iránymutatásra és feladatokra ahhoz, hogy megfelelően fejlődjenek. 

Amikor a szülő nem fejleszt egyből, hanem kivár és felveszi a megfigyelő szerepét, akkor a gyerek végre átveheti az irányító szerepet. 

Amikor a játékban a gyerek irányíthat, amikor ő dönti el milyen eszközzel és hogyan szeretne játszani, ilyenkor a színfalak mögött sokkal több dolog történik, mint azt gondolnánk.

A játék és önmaguk megismerése

Ilyenkor tapasztalhatja meg, hogyan tud egyre összetettebb terveket formálni, hogyan tudja ezeket a terveket kivitelezni. Megismeri, hogy ha nem sikerül megvalósítani a kitűzött célt, akkor sem kell kétségbeesni, hanem máshogy is tud próbálkozni. Megtanulja közben, hogy néha a kitűzött cél nem megvalósítható, de az nem a világ vége, tovább lehet állni, ez csupán egy újabb lehetőség a gyakorlásra és esetleg újratervezést igényel a terve.

Ez az, ami a gyerek további fejlődését és motivációját legjobban serkenti.

Önálló játék során tehát, amikor a szülő csak figyel (és szükség esetén beavatkozik), a gyerek rengeteget tanul saját magáról. 

Gőzerővel fejleszti a végrehajtó funkcióit, például a figyelem fenntartását, a tervezést, újratervezést, folyamatos monitorozást, automatikus (és téves) válaszok gátlását. Valamint újra és újra megtapasztalja, hogy képes önálló gondolatokat megalkotni és képes egyedül próbálkozni, kivitelezni.

Amikor a szülő a háttérben marad, maga megtapasztalhatja, hogy a gyerekének milyen érdekes és összetett gondolatai vannak már egészen pici korától. És a saját szemével láthatja, hogy mennyi mindent meg tud oldani egyedül is a kicsi, ami a szülőt tovább erősíti és serkenti arra, hogy még több lehetőséget adjon a gyerekének önállósága gyakorlására. 

Ez az angyali kör a gyerek fejlődésére, önbizalmának és magabiztosságának növekedésére is pozitív hatással lesz és a szülő saját képességeibe és rátermettségébe vetett hitét is növeli. Mindez nem csak a játék területén fejti ki jótékony hatását, hanem az egész nevelésre, szülő-gyerek kapcsolatra rányomja pozitív bélyegét. 

Hogyan rombolja a szülői irányítás a gyerekek önbizalmát?

Az előzőeket ismerve, képzeljük el azt a gyereket, akit a szülei “nem hagynak játszani”, hanem túl gyakran beavatkoznak, megmondják neki mivel, hogyan kell játszani, mit, hová tegyen és kiveszik a kezéből a kockát, megmutatják neki, hogy kell megépíteni a legjobb tornyot. 

A gyerekek ilyenkor nem tapasztalják meg azt, hogy egyedül is képesek jó terveket megalkotni, hiszen a szülő mindig jobban csinálja és a szülőnek jobb ötletei vannak.

Ilyenkor egy idő után a gyerekek kevésbé hagyatkoznak a belső mozgatóerőre és motivációra, ami hajtja őket. Egyre jobban támaszkodnak a szülő külső iránymutatására, egy idő után várják, hogy a szülő megmondja, mivel játsszanak és hogyan játsszanak vele. 

Megfigyelhető, hogy ezek a gyerekek bölcsibe vagy oviba kerülve nehezebben vetik bele magukat a játékba, sokáig nem tudják, hogyan érdemes elkezdeni, hiszen már nincs ott a szülő, aki irányt mutat.

Szeretném leszögezni, hogy ezekben az esetekben nem visszafordíthatatlan, fejlődésre káros minták alakulnak ki. Pusztán az látszik, hogy a gyerek eddigi tapasztalatai alapján “úgy tudja”, hogy ő nem képes ötleteket gyártani (vagy nem olyan jól, mint a szülei) és nem tudja kitalálni mivel játsszon, a külső útmutatásra vár.

Gyakorlással és idővel ezek a gyerekek is elkezdenek saját terveket készíteni, saját magukra hagyatkozni.

Természetesen a való életben elképzelhetetlen, hogy soha ne avatkozzunk be és mindig háttérben maradjunk. Inkább az arany középút megtalálása a cél, ahol teret hagyunk a gyereknek és hagyjuk kiteljesedni, irányítani őket.

Ha érdekel, milyen konkrét lépésekkel kezdhetitek el az önálló játék szokássá alakítását, hogy tanítsd meg önállóan játszani, itt olvashatsz róla bővebben.

Egy bónusz: hogyan enyhíti a dacot az önálló játék?

Az önálló játék lehetőségének megadása nemcsak a korai hónapokban hasznos. A gyerek akaratának erősödésével új funkciót is kap.

A dackorszak szenzitív időszakában a gyerekek komoly fejlődésen mennek keresztül. Nemcsak “buliból” viselkednek úgy, ahogy, hanem azért, mert gyökeresen megváltozik az önmagukról, saját képességeikről, szüleikkel való kapcsolatukról alkotott képük. Babakorból kisgyermekkorba lépnek át, ahol majdnem minden más.

A gyerekek a korai években nagyon kevés kontrollal rendelkeznek saját életük felett, szinte mindent meghatározunk számukra. Ezért amikor abba a korba érkeznek, hogy megtapasztalják, ők is hatással lehetnek a környezetre, onnantól ezt hatványozottan igénylik.

Sok energiát és időt spórolhatunk magunknak azzal, ha pici kortól szokássá alakítjuk azt, hogy a játékban a gyerek irányít és szabad kezet kap. Dackorszakban ez különösen fontos, hogy érezze, ő is rendelkezik kontrollal és számít a véleménye, elképzelése.

Adjuk meg számukra az önálló játék lehetőségét! Minden nap legyen idő arra, hogy akár teljesen egyedül elmélyedhessenek a gondolataikban vagy akár úgy, hogy ott ülünk a közelben és nézzük őket, megadjuk számukra a teljes figyelmünket, de nem avatkozunk be, csak akkor, ha a gyerek kéri. 

Ebben a korban hasznosak lehetnek azok a közös játékok is, amikor teljesen alárendelődünk a gyereknek és követjük az utasításait. Pl. orvososat játszunk, ahol mi vagyunk a betegek és a gyerek megmondhatja mit, hogyan csináljunk vagy robotokká válunk és a gyerek irányít minket.

Minden olyan játék számít, ahol a gyerek irányíthat!

A gyerekek játékainak mennyisége is befolyásolja az önálló játékot és elmélyülést, erről itt írtam bővebben.

Ha van véleményed a témában, írd meg kommentben és kérdezz bátran!